Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti források, forrásismertetések gek, a betegek és a haldoklók körüli tennivalókról. Nagyon fontosak „A része geskedésről, Az életuntságról, elszántságról, s az öngyilkolásra való hajlandóságról" való részek is, vagy Az örültekkeli bánásmódról szóló néhány oldal, mivel ezekben az emberséges bánásmódra, az együtt érző segítésre szólít fel. A kuruzslás és a babonaság elleni küzdelem a könyv majd minden szakaszában megjelenik a keresztény etika szellemében, szem előtt tartva a közegészségügyi előírásokat, és érvényt szerezve azoknak. Grünvald a fordításban eredeti célját megtartva, kiegészítette a könyvet Magyarországon érvényes rendszabályokkal és előírásokkal is.

27 A medicina pastoralis irodalom szempontjából nagyon fontos a könyv végéhez illesztett függelék „A lelkipásztori orvostanban előadott betegek, s egészségesek számára való segédszerek készítéséről. " A függelék húszféle tanácsot tartalmaz a gyermekpép, a kényérieves, a nyákos italok, a forrázatok, a toroköblítők, a fogpor, a fölfekvés elleni ír stb. készítéséhez, valamint az allövet (beöntés) és a légtisztítószerek alkalmazásához. Mindegyik egyszerűen beszerezhető, a háztartásokban is előforduló alapanyagokat tartalmaz.

28 Ez az útmutatás is bizonyítja, hogy általános, hasznos és orvosi szaktudást nem igénylő ismereteket ad a könyv, ugyanakkor nem áll szemben a korabeli orvosi eljárásokkal sem. Vering csak azokkal az orvosi tanácsokkal egészítette ki a gyakorlati lelkipásztori feladatokat, amelyeknek hatásuk lehet az emberek egyéni egészségére és a közösségek, jelen esetben a falusi közösségek közegészségügyi állapotára általában, és akár érvényesek lehetnek a járványok idején is. Arról a kérdésről, hogy mennyiben vállalhatja a 19. századi pap a lelkivezetői feladatai mellett a gyógyítást is, nagyon jó forrást hagyott ránk Soltra Alajos (1826-1891) református lelkész és orvosdoktor. Az orvosi diplomát még segédlelkész korában szerezte meg a pesti orvosi egyetemen, majd 1854-től haláláig a ráckevei református közösség lelkésze és egyben (nem hivatalosan) orvosa is volt.

29 A Sárospataki Füzetek 1859. évfolyamában egy dolgozata jelent meg A lelkipásztori orvostan történeti fejlődéséről.

30 írásának kiindulópontja Matthias Macher (18. sz.) grazi főorvos Pastoral-Heilkunde című, 414 oldalas hatalmas munkája volt.

31 Ebben a műben az osztrák orvos összefoglalta mindazokat a dietétikai és orvosi ismereteket, amelyek a 19. század első felében Ausztria-szerte elfogadottak voltak a papi orvoslásban. Soltra e könyv bevezetőjére támaszkodva a papi gyógyítás kezdeteiről elmélkedett, és úgy vélte szembe kell nézniük a klerikusoknak ezzel a kérdéssel, valamint állást kell foglalniuk a feladatokkal és a vállalásokkal kapcsolatban. A 18. századhoz érve, kijelentette, hogy a teológia és az orvostudomány öszszetartozik, nem lehet őket szétválasztani.

32 A kérdés azonban az, hogy milyen fokon? - tette fel a kérdést Soltra Alajos. A következőkben a 18-19. századi európai válaszokat mutatta be. Volt, aki azt akarta, hogy a pap tökéletesen képzett orvos legyen, mások elégnek tartották, ha csak a legfontosabb or350