Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig
Történeti források, forrásismertetések zéséről és ezzel kapcsolatban a halottnak látszó csecsemők és felnőttek felélesztésének módjáról való részletes útmutatással bővítette ki. 1802-ben a Magyar Hírmondóban ismét közzétette előfizetési felhívását. 20 Ez a próbálkozása is eredménytelen volt, ezért saját költségén adta ki művét 1810-ben. Szerkezete, tematikája a kor általános rendjét követi, mégis más Zay Sámuel könyve, mint az eddigiek. Gördülékenyen, árnyaltan fogalmazta meg gondolatait, gyakran szépirodalmi igényességű egy-egy magyarázata, tanácsa. A szegényekkel, a kiszolgáltatottakkal való együttérzés, a megértés hatja át egész munkáját, ugyanakkor orvosi pontossággal ad látleletet a korabeli magyar paraszttársadalom életéről, gondolkodásáról, és nemcsak a betegséghez és az orvosláshoz kapcsolódva. Álljon itt egy részlet: ,^A Gyermekek köldök szakadásáról: A falusi szegény gyermekek, a kik egész fél nap - is sokszor a bölcsőbe feküsznek, úgy kiríjják magokat, hogy egészen neki feketednek; ha még ezen kívül illyenkor a hasok az emésztettől, savanyúságtól, és a széltől mint a dob úgy felvagynak fújva, a nagy sikoltozás miatt a köldöknél gyakorta szakadást szenvednek. ... Sokszor megtörtént, hogy midőn a helységekbe kinn jártam, hallottam, hogy a kis ártatlan sír keservesen, tsupa gondosságból benézek a ház ablakán, hát látom tsupán maga vagyon feküvén a böltsöbe, a ház ajtó erössen bé volt zárva, és egy lélek sem volt otthon, mind a mezőn voltak, és midőn engem a kisded siránkozó észbe vett, egy darabig könyves szemekkel nézett reám ... Kérdezem a mellettem elmenő öreg szomszéd aszszonyt, ha vallyon az illyes paraszt gyermeketske soká szokott-é így minden segítség nélkül hagyatni? Az öreg Hlyen feleletet ad; elhiszem biz azt, gondollya meg ked, ha az ember a kis korhelyt a böltsöbe teszi a munka halad, mindég a mezőn kell lenni, ennek haszna van; azonkívül hadd sírjon, a gyermek úgy nő, e minálunk szegényeknél szokásban van, mi urakat nem nevelünk, minta Városokba...." 21 A 19. század első felében Magyarországon a medicina pastorális irodalom legismertebb darabja a későbbi váci püspökség főorvosának kézikönyve, A lelkipásztorsági gyógytan. 11 Grünvald (Erdey) Pál (1816-1871) debrői uradalmi, majd parádi fiirdőorvosból a váci szentszéki főorvosságig küzdötte fel magát. Egyetlen jelentős szakirodalmi munkássága Albrecht Matthias Vering (1773-1829) münsteri orvos Versuch einer Pastoral-Medizin című művének fordítása és a magyarországi viszonyokra való alkalmazása és kiegészítése volt. 23 Vering F. X. Mezler (1756-1812) 24 nézetét követve szétválasztotta a papi és az orvosi feladatokat. Szerinte is a falusi papoknak csak a rögtöni életveszedelmekben, járványokban és tetszholtaknál szükséges ismereteket kell elsajátítaniuk. Ugyanakkor azonban hangsúlyt kell fektetniük a helyes életmódra, a lélek és a test legbensőbb kapcsolatára 1 * az emberi viszonyokra, az erkölcs megtartására. 26 Ennek szellemében a könyv első része röviden összefoglalja az emberi test fölépítéséről, az egészség mibenlétéről való legfontosabb tudnivalókat. A második részben a papok tulajdonképpeni feladatairól tanít például a házasulandók, a házasok, a szülőnők, a torzszülöttek, az öre349
