Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti források, forrásismertetések рок leválthatják „az ártalmas Vén Assonyok"-at, ha nem is vállalhatják a gyógyítás teljes körét.

15 Enyedi könyvének színvonala nem emelkedett ki a kor egészségügyi felvilágosító irodalmának sorából. A betegségek számbavétele, leírása és a felismerés módja, valamint azok gyógyítása volt az alap, mint sok más hasonló műnél. Nagyon érdekes viszont, hogy Enyedi, a gyakorló orvos úgy is segíteni akart a laikus gyógyítóknak, jelen esetben a papoknak, hogy a könyvhöz egy latin-magyar receptgyűjteményt is csatolt, pontosan jelölve a szerek, az összetevők mértékét és a patikai árat is, hogy előre tájékoztathassák a betegeket a gyógyszerek költségéről. Zay Sámuel (175-1812) Komárom vármegyei főorvos is hasonló céllal írta a Falusi Orvos Pap című művét, amely 1810-ben jelent meg Pozsonyban. Sajnálkozva ő is a szegény falusi emberek orvos nélküli helyzetén, segíteni akart könyvével, és pontosan megindokolta, miért éppen a papoknak írta munkáját.

16 Ez a vélemény általános volt a 18. század közepétől a 19. század végéig, nagyon sok helyen - felekezettől függően és megváltozott tartalommal - napjainkig. Zsinórmértékül a német J. Krause doktor munkáját választotta, hol kiollózta, hol átdolgozta azt, és kiegészítette a maga tapasztalataival és gondolataival. Heinrich Pompey már említett dolgozatában éppen J. Krause schweinfurti orvos könyvének korabeli elterjedtségét is elemezte. A „Der medizinische Landpfarrer, oder kurzgefasste medicinische Abhandlung und Heilart derjenigen Krankheiten, welche am meisten auf dem Lande vorkommen. - Allen Herren Seelsorgern und Wundärzten in den Orten, in welchen keine Aerzte wohnett, zu ihrem Gebrauche, und Wiedergenesung der Kranken redlichst gewidmet"

11 terjedelmes, de sokatmondó című könyv, amely 1794-ben Schweinfurtban jelent meg, Pompey kutatásai szerint mintegy 600 példányban került el a német nyelvű városok papjaihoz.

18 Zay Sámuel Komáromban született, majd a Pesti Egyetem Orvosi Karán orvosdoktori oklevelet szerzett 1788-ban. Kezdetben Komáromban, Kecskeméten folytatott orvosi gyakorlatot. 1794-től Komárom vármegye tisztiorvosa lett, végül Tatán telepedett le, és a Tatai valamint a Gesztesi járás orvosi feladatait látta el haláláig.

19 Nem tudjuk, milyen úton jutott Krause könyvéhez, mindenesetre felhasználta. A terjedelmes, majd 300 oldalas (Krause műve kisebb méretű, 214 oldalas) rendkívül érdekes és olvasmányos könyvben számba vette a falusiak leggyakoribb betegségeit, a paraszti munka során előforduló baleseteket, az ún. rögtöni eseteket és azok egyszerű gyógymódját. 180l-re készült el művével, és a kiadásra hirdetést adott fel az újságokban. Mivel azonban kevés előfizető jelentkezett, nem jelenhetett meg a könyv. A várakozás alatt Zay doktor további részletekkel egészítette ki művét. Például a veszett kutya harapásáról való tanítással valamint a 19. század elején általánosan rettegett „elevenen eltemetésekrőV', illetve azok megelő3

43