Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti források, forrásismertetések ségben segítő könyv - felszerelkezve eljárjon a falugyűlésekre, és ott tanítsa az embereket, vagy beépítsen ebből betéteket a prédikációiba. A tanácsok, az útmutatások a helyes életvezetésre nevelnek, a bajok elkerülésének módjaira figyelmeztetnek, de „rögtöni esetekben"- fulladás, ájulás, tetszhalál, mérgezés, megfagyás stb. esetében - segítségnyújtásra tanítanak, amíg az orvos meg nem érkezik. A könyv második része gazdasági tanácsokat ad a kenyérsütésről, a zöldségekről, a lámpás- és étolajról, a vízről, az ecetről és a pálinkával való visszaélésről stb. A prédikátor a továbbiakban beszélget az emberekkel az igézésről, a boszorkányokról, a különböző természeti csapásokról, a növényi kártevőkről és az állatok betegségeiről is. Gyakorlatilag minden önálló témakörhöz - tetszhalott élesztése, megfagyás, húsmérgezés, részegeskedés, fulladás, égiháború, kísértetek, boszorkányok stb. - egy-egy példát, tanulságos történetet kapcsol, mintát adva a lelkészeknek a magvas, de érdekes előadáshoz. A Becker-Kömlei könyv nem ad részletes tanítást az emberi test felépítéséről, a betegségekről, a gyógyszerekről és az orvoslásról. Ellentétben a korai medicina pastoralis kiadványokkal, elsősorban a pap hagyományos szerepére és tevékenységére építve, azt kiegészítve a neveléssel, a felvilágosítással próbált segíteni. Kifejezetten orvosi útmutatás viszont Enyedi (benedeki) János parajdi seborvos által összeállított és 1801-ben saját költségén megjelentetett könyv A falusi emberek patikája." Enyedi doktor húsz évig falusi seborvos volt, sokmindent látott és tapasztalt a korabeli székely közösségekben. Az általa leírt közegészségügyi helyzetet, különösen a falvakra nézve, általánosnak fogadhatjuk el a 19. század elején. „Hiába szaporodott a számok az orvosoknak'''' - írta, ha csak a városokban telepednek le, és a falusiak segítség nélkül maradnak. Tudta, ha a községben bárkinek valamilyen baja van, akkor a paphoz szalad. Ezért akart közvetlenül a papoknak segíteni magyar nyelvű könyvével: „... a Falun lakó minden Keresztyén Valláson lévő Tisztelendő magyar Papokhoz ajánlani: oly fel-tétel mellett hogy Kedves Hallgatóikon, ennek ut mutatása mellett nyavalyás állapottyaikban mind belső, mind pedig külsőképpen fel-segittésekre s vigasztalásokra lehessenek...." Végül kérte az olvasókat, amennyiben tetszik nekik a könyv, vetessék azt meg a megye bírájával.

12 Enyedi minden valószínűség szerint ismert hasonló külföldi kiadványokat, már csak azért is, mert összeállításában támaszkodott ezekre, a kor szokása szerint forrásmegjelölés nélkül.

13 Enyedi könyvét két neves orvos is ajánlotta az olvasóknak. Először Mátyus István (1725-1802) Marosszék főorvosa, - aki diaeteticai könyvében maga is foglalkozott egészségügyi tanácsadással - köszöntötte az első ilyen célú magyar nyelvű művet, mint „... a jelesebb orvosok írásaiból ki-szedett és maga tapasztalásaiból rendbe vett orvos Könyvet... '"

4 Horváth Mátyás, ( ) marosvásárhelyi orvos volt a másik ajánló, aki a kiadvány egyik értékét a kuruzslás elleni küzdelemben látta, és úgy gondolta, hogy az Enyedi könyvéből okuló pa347