Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti források, forrásismertetések elmondható - véli Heinrich Pompey, hogy az egészségügyi szakembereken kívül ők direkt módon részt vettek a falusiak egészségmegtartásában.

5 A würtzburgi teológia professzor dolgozata ráirányítja a figyelmet a magyarországi helyzetre is. Részben azért, mert a 18. század végéig orvosaink csak külföldi egyetemeken szerezhettek diplomát, teológusaink pedig szintén hosszabb rövidebb ideig elsősorban a német nyelvterület híres iskoláit, egyetemeit látogatták, és ezek hatása a tudományos életre és gondolkozásra egyértelműen meghatározó volt. Részben pedig az előzőekhez kapcsolódva azért is, mert a hazai egészségügyi felvilágosító irodalom kezdetben főleg német munkák fordítása, vagy átdolgozása volt. Ez a 19. század elején orvosok által írt vagy külföldi munkákból fordított medicina pastoralis irodalom is megerősítette a papi gyógyító gyakorlat helyességét. Ezek a falusi papok számára készült egészségügyi alapismereteket nyújtó útmutató kiadványok az egészségügyi felvilágosító irodalomhoz tartoznak. Eddigi kutatásaim szerint a 18. század végén megjelent magyarországi anyanyelvű medicina pastoralis irodalom igen hamar kapcsolódott a német-osztrák egészségügyi törekvések gondolatmenetéhez is. Az egyik ilyen rendkívül tartalmas kiadvány Kömlei János (1756-1802), evangélikus lelkész 1790-ben megjelent, három kiadást is megélt Szükségben segítő könyv című fordítása.

6 Kömlei a debreceni diákévek után Beregszászban, Debrecenben, majd 1797-től haláláig Munkácson volt lelkész.

7 Az osztrák Stáhel József bécsi és pesti könyvárus kérésére fordította le, és a magyar viszonyokra alkalmazta (magyar neveket és helységneveket adott) R. Z. Becker először 1790-ben megjelent Noth und Hilfsbüchlein című könyvét.

8 Becker útmutató, tanácsadó munkája is abba a medicina pastoralis irodalmi csoportba tartozik, amelyet a 18. század közepétől kizárólag az emberbarát (menschenfreundlich) papok számára írtak.

9 1790-ben jelent meg a német nyelvű kiadás, még ugyanebben az évben elkészült a Kömlei-féle fordítás és Stáhel József könyvárus polcaira kerülhetett. A könyv 518 oldalas és a fejezeteket egy-egy metszet díszíti, amit a kiadó megrendelésére magyar viseletre átrajzoltattak. A két nagy fejezetre tagolt könyv nem csupán egy szabályos egészségügyi felvilágosító munka, hanem címéhez híven gyakorlatilag a falusi élet minden területére útmutatást, tanácsokat adó segédlet egy pap számára. Egy kerettörténetbe illesztette mondandóját, és a magyar kiadás előszavában hangsúlyozza Kömlei, hogy „a paraszti rendnek boldogítása; mind a tanításra, mind a gazdaságbéli oktatásra, mind sok terheinek könnyebbítésére nézve. ..""' A mű alapkeretét egy birtokára visszavonult katonaviselt nemes ember és a prédikátor párbeszéde alkotja, miközben mindenféle események, balesetek stb történnek a faluban. Az indítótörténet egy tetszhalál fel nem ismeréséből bekövetkezett haláleset (e korban Európa szerte ismert ijedelemről és ezt illusztráló vándortörténetről van szó), ami a prédikátort arra indítja, hogy egy meg nem nevezett főiskoláról beszerzett segédlettel - ez a Szűk346