Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai

Történeti források, forrásismertetések József felsőszemerédi harangozó mindenütt velem volt, olyannyira, hogy még Zólyomba is elvihettem. Végre október 6-án miniszteri rendelet alapján, mint önálló plébános, haza kerültem. Itthon már megvolt a müncheni döntés, s Németország visszakapta a Szudéta vidéket. Csonkaországi testvéreink Komáromban tárgyaltak a mi visszacsatolásunk ügyében. Október 11én Ipolyság már visszakerült, mi sajnos nem, a tárgyalások megszakadtak, rettenetes idegölő napok ezek, újságok nem jönnek, a rádió mellett ülünk s lessük a híreket. Végre november 2-án megvan a bécsi döntés, fellélegzünk, pár nap és jönnek a mieink. November 8-án már tele van a falu katonával. Elrendelem, hogy déli harangszóra mindenki tegye ki a magyar zászlót (megvolt már akkor az egész faluban mindenkinek), meg is történt. Délután 4 órakor több szuronyos baka jelent meg a plébánián egy altiszt vezetésével, le akarták a zászlót venni. Ebbe nem akartam belemenni, s végül hosszabb huzavona után rákényszerítettek arra, hogy a zászlót levetessem; ugyanez történt a faluban is, fogcsikorgatva engedelmeskedtünk, de erőt adott az a tudat, hogy holnap már a miénk lesz itt minden. Éjjel több helyen lövöldözés volt, de hála Istennek, sebesülés nem történt. November 8-án a már teljesen kész diadalkapukat is összetörték, igaz, hogy másnap reggelre kész volt a másik, szebb volt, mint az első. November 9-én reggel ünnepélyes nagy szentmise - Te deum - s hymnusz. A katonák még itt voltak a faluban, gépfegyverek voltak felállítva. Végre 10 órakor délelőtt, amikor az egész falu csoportban állt már, hogy a tompái hídhoz menjenek a mieink első fogadtatására, megindultak a cseh katonák és fináncok is, hogy itt hagyják azt a földet, amely nekik paradicsom volt, s megszűnjön az uralom, amely 20 éven át basáskodott árva magyar népünkön. Valami felejthetetlen és álomszerű volt a mieink bevonulása. Tompán több falu lakossága fogadta őket óriási lelkesedéssel. A faluba vitéz Török Zoltán alezredes vezetésével délután 2 órakor jöttek be a magyar csapatok. A tisztek nálam lettek megvendégelve, a legénységet a falu lakói vendégelték meg. Felsőszemerédre vitéz Akásfy Barna őrnagy vezetésével délután 4 órakor jöttek be csapataink. November 11-én Felsőszemeréden országzászló megáldás volt, melyet a bevonuló csapatok hoztak magukkal. Valami csodálatos szép napok jöttek ezután, nem tudtunk betelni az örömmel s lelkesedéssel. S a napnak szinte minden órájában hálát adtunk az Istennek, hogy újra szabadok vagyunk." Andrisz Rezső plébános az új államfordulat után Nagysurányba költözött. Miletics Antal nem folytatta a krónikaírást. Utóda, Bende Tivadar jegyezte föl röviden a világháború-végi eseményeket: „Lassan jöttek haza a hadifoglyok, de bizony jó pár a fronton vagy a fogságban lehelte ki lelkét. A plébános lelkére egyre ránehezedett a betegség keresztje, visszavonul mindentől. (...) Nem érdekli őt semmi, látogatókat sem fogad, a külvilág eseményei iránt érzéketlen. Pedig volt abból bőven. Különösen az új egyházi törvények idéz375