Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai

Történeti források, forrásismertetések programjában szerepelt, hogy a „kipusztult gazdák" 1, 2, 3 hold földet kapnak bérbe hat évre. A következő részletből kiderül, hogy a helybéli plébános is beleszólt a község dolgaiba, megpróbálta befolyásolni az eseményeket, a választásokat, stb. „De én felszólítottam az alsószemerédi híveket, hogy jelentkezzék valaki, ki hajlandó volna az itteni összes plébániai birtokomat átvenni művelés végett, semmit fizetni nem kérek, csak hogy engem fuvarozzon Felsőszemerédre vasár- és ünnepnap, vagy ha temetés lesz és pénteken iskolai órák betartására, de csak akkor, ha eső vagy sár lesz, különben gyalog szoktam járni. De erre a mai napig nem akadt senki, pedig a plébániai birtok az 12 hold s négy hold irtott erdő. Hogy mit fog csinálni a kisgazdapárt az 1-2-3 hold bérletekkel, elhallgatták. A megejtett hivatalos választás eredménye volt: a socialdemokrata párt győzött, s a katholikus nemzeti pártra alig szavazott 70 lakos. Szégyen volt a falura, de az én jó híveim fel sem vették. A zárdabeli nővérek minden lelkesedése sem tudta a híveket arra bírni, hogy vallásukat s magyar nemzetiségüket, hazájukat ne adják el. így volt Felsőszemeréden is. Sajnos, nagy teher a községre, hogy folytonosan cseh katonaság van beszállásolva a községbe, mert vagy külön kellett nekik szobát fűteni a katonák számára, vagy velük közösen voltak egy szobában." A helyzetet tovább rontotta az „abnormális drágaság". Erre is példát említ a plébános: „Egy közönséges parasztló, amely eddig 200-300 koronába került, 17000 koronáért kelt el. Egy pár ökör 30-32 ezer korona. Gyönyör György fia: István a Lamy-féle házhelyet ház nélkül 36 ezer koronáért vette meg." Az 1938-as esztendő az itteniek számára sorsfordulós időszak volt. A krónikában először a budapesti eucharisztikus kongresszusról olvashatunk: „Május 21-27-ig tart Budapesten az eucharisztikus világkongresszus. Sok huzavona után a Csehszlovákiában élő magyarok is elmehetnek. A részvételi díj elég magas, kb. 150 korona. Azért mégis 60-an voltunk a plébánia területéről. Csodaszép felejthetetlen látvány és élmény volt." Néhány hónap múlva így rögzítette a plébános az eseményeket: „A hangulat mindig rosszabb, s végre szeptember 24-én este fél 11-kor robbant ki, amikor Benes elnök elrendelte az általános mozgósítást. Mindenkinek be kell vonulnia 20-40 évig, tehát nekem is, 6 órán belül. Amióta élek, nem volt ilyen rossz éjszakám. Már az egész nyáron építették a betonerődöket a falu körül. (...) Reggel már lázban égett az egész falu. Sírás-jajgatás, alig győzöm a híveimet vigasztalni. Mivel nálunk a hivatalos kihirdetés csak délben történt meg, szeptember 25-én az estéli vonattal indultunk el Tompáról. Plébániám területéről kb. 120-an mentünk el. Az állomáson Halász Sándor helybéli kőműves berúgva minősíthetetlen istenkáromlással, ordítozással s piszkos parázna beszéddel botránkoztatta a jelenlévőket. Éjfél felé ültünk vonatra. Napokon keresztül utaztam, amíg végre Zólyomba kerültem. Buchta 314