Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Nagy Varga Vera: Egyházjogi és liturgia-történeti adatok a kereszteléshez fűződő szokások kutatásához

Egyháztörténet, felekezetek együttélése lönböző formáit és ezek tartalmát.' A műrokonsági kapcsolatok (Pseudo­Kinship) létrejöttében legfontosabbnak tartja azt, hogy mindig a kezdemé­nyező egyéni szándék hozza létre. Figyelmeztet a tévedés lehetőségére is, amely megtalálható az etnográfusok munkáiban, ami abból következik, hogy sokan a kereszteléssel keletkezett kapcsolatot múrokonságként írják le. A keresztelés aktusával két vagy több személy közötti kapcsolat a rituális ro­konság egyik formája, az ún. rituális társszülőség (coparenthood) jön létre, amely egyértelműen megkülönböztethető a műrokonsági kapcsolatoktól. 4 A társszülőség fogalmának alapját a keresztény spirituális rokonság képezi. A spirituális rokonság a keresztség szentségéből származik és a középkorban vált el a természetes rokonságtól, amikor a szülőknek megtiltották, hogy a saját gyermekeiket támogassák. A spirituális rokonság kétféle köteléket tar­talmaz és mindkettő házassági akadályt képez: egyfelől a keresztszülő és ke­resztgyermeke, másfelől a szülők és keresztszülők között. A társszülők egy­más közötti megszólítása a különböző európai nyelvekben a következő: com­padres (spanyol), compari (olasz), koumbari (görög), kum (Szerbia és Orosz­ország) és természetesen ebbe a sorba illeszkedik a magyar kom/koma el­nevezés is. J. Pitt-Rivers arra is felhívja figyelmünket, hogy ennek az in­tézménynek a működésében a spirituális funkciót meg kell különböztetni a társadalmi funkciótól, ugyanis a világ sok részén a népszerű szokás fi­gyelmen kívül hagyja a dogmát. Ilyen pl. a compadrazgo intézménye, amellyel analógiát mutat a magyar népi társadalomban a komaság intéz­ménye. Vagy pl. a kumstvo (keresztapaság) DK-Jugoszláviában két több­családos háztartás (zadruga) között egy időben hosszan tartó köteléket hoz létre a rokonság megújításának hagyományos, apáról fiúra öröklődő kötelezettségével. A rituális rokonságot a két család minden tagja magá­ra vonatkoztatja és az ennek megfelelő kifejezéseket használják. A com­padrazgo kötelék általánosan elterjedt latin Amerikában és itt kapta a leg­szélesebb értelmezést. Szinte megszámlálhatatlan az alkalom, amelynek során egymással compadrazgo-t létesítenek. A compadre-k közötti kap­csolat jelentősebb, mint a keresztszülő és keresztgyermeke közötti kap­csolat. Ily módon a keresztelő a gyermekeknek háromszor, négyszer több pár keresztszülőt szerez. Ehhez hasonlítható a helyenként 10-40 komapárral gazdagodott magyar református házaspárok esete. A külön­böző kötések és formák hierarchiába rendeződnek és magától értetődő, hogy a szülőknek legszorosabb kapcsolata gyermekük keresztszüleivel alakul ki. A társszülőség-keresztszülőség-komaság intézménye szorosan kötődik a kereszténységhez és ez az alapvető kapcsolat indít el, hoz létre további, szövetségen alapuló társadalmi szokásokat a paraszti közösségek­ben. Ilyennek tekinthetők az egymást kölcsönösen kisegítő tagokkal munkavégzésre alkalmilag szerveződött csoportok (pl. a kalákák), ame­lyekben a rokonok és szomszédok mellett a komák is részt vesznek. 30

Next

/
Thumbnails
Contents