Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Horváth József: A XVIII. századi győri árvairatok népi vallásossággal kapcsolatos adalékairól

Történeti források, forrásismertetések lönböző típusú forrásokat tartalmaz, kisebb-nagyobb mennyiségben. Alapja többnyire egy hagyatéki leltár - inventárium —, mely részletességével tűnik ki. A pontosságra feltétlenül szükség volt, hiszen többnyire kiskorú örökösökről lévén szó, a vagyontárgyak csak évek, esetleg egy-két évtized múlva kerülhettek felosztásra; így mindent úgy kellett leírni, hogy e dokumentum alapján az osztozkodás később vita nélkül megtörténhessen. Ha a vagyontárgyak egy része nem volt biztonsággal elhelyezhető, illetve ha az árvák tartásához pénzre volt inkább szükség, úgy árverésre is sor kerülhetett: ez ese8tben egy részletes ái'o érési jegyzőkönyv is található az iratcsomóban, az értékesített vagyontárgyak pontos leírása mellett az eladásukból befolyt összeget is pontosan feltüntetve. Fontos részét képezik az anyagnak a tutor-elszámolások, amelyekben az árvákról gondoskodó gyámok évről-évre pontosan beszámolnak arról, mire költötték a reájuk bízott árvák vagyonát. Elszámolásaik alátámasztására nem ritkán bizonylatokat is mellékeltek, melyekből esetenként egyéb részleteket is megtudhatunk. Ha az elhalt szülő után végrendelet maradt fenn, úgy általában annak egy másolati példánya is részét képezi az iratcsomónak, mely további mellékleteket is tartalmazhat: így pl. a zálogba vetett tárgyak, vagy éppen a kintlevőségek jegyzékét. Az árvairat-együttesek tartalmának „műfaji" felsorolása után itt és most aligha kell részleteznem, miért képviselnek a mai kutató számára különleges értéket ezen iratcsomók. Az említett különböző típusú iratok kitűnően egészítik ki egymást: a végrendeletben csak említett tárgyakról az inventáriumban pontosabb leírást olvashatunk, az árverési jegyzőkönyvből pedig információkat nyerhetünk értékükről is; a leltárak „pillanatfelvétel-jellegét" a tutorelszámolások „mozgóképpé" változtatják és élettel töltik meg, hiszen a tárgyak funkciójára, beszerzésének módjára, különleges értékére szolgálnak adatokkal. Egy-egy iratcsomó egy-egy család életébe, viszonyaiba enged bepillantást, a vallásosság tárgyain túl annak gyakorlására is utalva. Vagyis már előzetesen megállapíthatjuk: különleges kincs a kutatónak egyetlen ilyen irategyüttes is; hát még ha száz áll rendelkezésére... Továbbá: alkalmasnak tűnik e forrástípus arra, hogy a 18. századi népi vallásosság eddig meglehetősen ismeretlen területéről fontos adatokat szerezzünk, hiszen - amint az az eddig megjelent, Bálint Sándor, Tüskés Gábor illetve Tánczos Vilmos által írt kutatástörténeti áttekintésekből egyértelműen kitűnik,

3 e korszak népi vallásosságának csupán néhány részterületével foglalkozott eddig a tudományos kutatás. Növeli a győri források értékét, hogy az árvairatok komplex feltárására alig fordított figyelmet eddig a történeti-néprajzi kutatás, bár az említett forrástípusokkal külön-külön már számos kutató foglalkozott. Ezeket itt és most nem részletezhetem, csupán megemlítem: a végrendelet-kutatások eddigi eredményeit néhány évvel ezelőtt magam kíséreltem meg számba venni;

4 az inventáriumok közzététele és feltárása terén pedig olyan kiváló munkák szü286