Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Gergely Katalin: Vallási vagy etnikai kisebbség?

Egyháztörténet felekezetek együttélése lentett az angol Charles Beckwith, aki korábbi látogatásai után 1834-től haláláig köztük élt, s megszervezte az alapfokú oktatást: általános iskolákat hozott létre a völgyek kicsiny falvaiban, így nagyrészt felszámolták az analfabétizmust. 1832-ben átadták Torre Pelliceben az első felsőfokú tanintézetet, az angol mintára alapított gimnáziumot is, a Collegio Valdese-t, amely a mai napig is az egyetlen gimnáziuma a valdens közösségnek. Ennek létrejötte annál is inkább jelentős, hiszen ekkor, 1848 előtt, még nem voltak teljes jogú állampolgárok, s így - más tanulási lehetőség hiányában - az oktatást is saját erejükből, az engedélyezett mozgás-, és életterük határain belül kellett megoldaniuk. 1859-1861 között megépítették a valdens lelkipásztorok házát Torre Pelliceben, ahol az idős, már nem aktív lelkészek és családjaik lakhattak. 1891-ben a tanároknak épült lakóház: a Professzorok Háza, ahol a vendégtanárokat is fogadták. 1889-ben kezdett működni a Casa Valdese, a valdens közösség háza, amely az évenkénti zsinat, a Sinodus székhelye. A zsinat választja a valdens egyház 7 tagból álló tanácsadó testületét, a Tavola-t is, amelynek elnöke a Moderátor. Szintén Torre Pelliceben működik a Valdens Kulturális Központ, amely a valdensek történetét és múlt századi életmódját bemutató kiállítást valamint egy 70.000 kötetes könyvtárat foglal magába, történeti, teológiai, irodalmi műveket találunk a valdensekkel kapcsolatban. Az 1855-ben alapított teológiai fakultásuk Firenze után jelenleg Rómában működik. A háború és a fasizmus alatti hányattatásaiktól eltekintve e században végbemehetett békés integrációjuk az Olasz államba. Jelenleg körülbelül 40 000-re tehető a valdensek száma. Itáliában, az említett piemonti völgyeken kívül minden nagyobb olasz városban vannak működő és aktívan szolgáló közösségeik. Mint már az előbbiekben részletesen beszéltem róla, a Valdens Egyház központja, évenkénti zsinatának színhelye Torre Pellice, és itt található kulturális és oktatási intézményeik jelentős része is. Sikeresen együttműködnek más olasz protestáns felekezetekkel, baptistákkal, metodistákkal. Fontos kolóniáik vannak Uruguayban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Európa több országában. Mi magyarok, különösen az anyaországon kívüliek, példát vehetünk arról, hogyan maradtak fenn kisebbségi létben évszázadokon át, hogyan ápolják és népszerűsítik világszerte kultúrájukat, nézeteiket, és hogyan képviselik hitüket és szolgálnak napjainkban is kórházaikkal, szeretetotthonaikkal, missziói munkájukkal - el nem fáradva az ökumenikus dialógusban sem. A valdens közösségek, a valdens egyház létrejöttének hosszú, évszázadokat átfogó története során, amelyet most nagy vonalakban ismertettünk, világosan látszik az a folyamat, ahogyan egy új tanítás, egy új nézet, egy új mozgalom, s végül egy új vallás kialakul és egyházzá szerveződik. Hívei és követői vallási kisebbséget jelentettek az egykori Európában éppúgy, mint az e századi katolikus 27