Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Gergely Katalin: Vallási vagy etnikai kisebbség?

Egyháztörténet felekezetek együttélése Itáliában. Azonban úgy gondolom, önmagában az újfajta hit vállalása még nem lett volna képes évszázadokon át életben tartani a „valdensséget". Ehhez hozzájárult az évszázados üldöztetés elszenvedése, a közös múlt vállalása, az összetartozás tudata, a területi elkülönülés és a viszonylagos elzártság, s nem utolsó sorban a közös beszélt nyelv, amely a középkorban valószínűleg az okszitán nyelv lehetett; s még napjainkig is fennmaradt egy franco-provanszál nyelvjárás, melyet az olasz nyelv mellett ma is gyakran használnak az egymás közötti kommunikációban. E sajátosan megőrzött és beszélt nyelv mellett a valdens közösség hagyományainak fenntartása, ápolása, történelmük és egyházuk ünnepei, életmódjuk és szokásaik, folklórjuk, mind a valdens identitás kifejezői. Az identitás egyik domináns külső kifejezője a napjainkig megőrzött női viselet, amelyet még ma is büszkén viselnek a lányok, asszonyok nagyobb egyházi és világi ünnepeken. Mindezek alapján beszélhetünk a valdensekről, mint etnikai csoportról vagy etnikai kisebbségről.

7 Jegyzetek 1. A valdensek történetének tanulmányozásánál alapvető forrásként használtam: Storia dei Valdesi I-III. Torino, 1989.: az első kötet (1176-1532) szerzője: Amadeo Molnár, a másodiké (1532-1848): Augusto Armand-Hugon, a harmadik köteté (1848-1978): Valdo Vinay; továbbá Giorgio Tourn: I valdesi - la singolare vicenda di un popolo-chiesa (1170-1976) Torino, 1993. című műveket. Ezen kívül éveken át részt vettem a római valdens gyülekezet életében és a Torre Pellice-i valdens egyházi és kulturális központban tanulmányoztam a valdens egyház szervezetét, ünnepeit és tudományos rendezvényeit, valamint a hitéletet. A résztvevő megfigyelésen túl néprajzi kutatásokat folytattam a Pellice patak völgyében elterülő falvakban és gazdaságokban, amelyekben még megtalálhatók a korábbi, hagyományos formái is a gazdálkodásnak, az életmódnak. Munkámban sokat segített: Teofilo G. Pons: Vita montanara e folklore nelle Valii Valdesi, Torino, 1992. с munkája is. 2. Amadeo Molnár, i.m. 1989; 107. 3. Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou, egy okszitán falu életrajza (1294-1324). Budapest, 1997. 4. Natalie Zemon Davis: Martín Guerre visszatérése, Budapest, 1999. 50-53. Ha nem is pontosan valdensek, de protestáns térítők jelentek meg ezeken a vidékeken is. 5. Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok. Egy XVI. századi molnár világképe; Budapest, 1991. 190, 198-199. 6. Francia és olasz néprajzkutatók közösen vizsgálták a Germanasca patak völgyében élő valdensek anyagi és szellemi kultúráját, különös tekintettel a hagyomány, az identitás, a kis közösségek, családi és társadalmi szerveződések kérdéseit. A megjelent tanulmánykötet: Gens du Val Germanasca; Contribution à l'ethnologie d' une vallée vaudoise. Documents d'ethnologie régionale vol. 13. Grenoble, 1994. 7. Kosa László - Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása, Budapest, 1975. 40-43. 28