Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Gergely Katalin: Egymás mellett vagy együtt?

Egyháztörténet, felekezetek együttélése megítélése különböző a helyi lakosság körében: míg a zenész cigányokat épp foglalkozásuk miatt integrálták, addig a sátoros cigányokat a társadalom (és a város) peremén éppen csak megtűrik. Bár a tételes tanítást nem integrálják, a cigányok leginkább a katolikus egyházhoz tartoznak, a helyi plébánia papjai tartják számon, keresztelik, temetik őket; más vallási cselekményekben például istentiszteleten - ritkán vesznek részt. Gyergyóban, akárcsak Erdély-szerte, a nemzetiség és a vallás fogalmát sokszor egymást helyettesítve használják. Például román papként, templomként emlegetik az ortodox papot, templomot, hívőket, katolikus vagy magyar templomként a (római) katolikus templomot, mivel magyar a szertartás nyelve és a résztvevők. Az örmények kapcsán nem használják a katolikus jelzőt, örmény templomot, plébániát mondanak, bár legtöbbször a liturgia nyelve immár ott is a magyar. A cigányok vonatkozásában ritkán használják a vallásukat, felekezetüket megjelölő jelzőt, a zsidóknál pedig egybeesik a nemzeti és vallási identitás. Együttélés, egymás mellett élés A szociológiában külön hangsúlyozzák az etnocentrikus gondolkodás mellőzését, azaz, hogy ne saját kultúránk nézőpontjából ítéljünk meg más kultúrákat. Ennek ellenére a kutatók ritkán kerülik el ezt a csapdát. Emberi mivoltunkhoz tartozik a viszonyítás. Én sem kerülhetem ki ezt a problémát, ezért a saját kultúráját kutató néprajzos, etnológus dilemmája az enyém is: abból indulok ki, amit a legjobban ismerek, annak a közösségnek az életéből, amelyhez magam is tartozom. Gyergyószentmiklóson a katolicizmusnak vannak a legrégibb hagyományai. A település lakói a reformáció idején is megőrizték vallásukat, a népi hagyományok - köztük a vallási hagyományok - máig élnek. Ezek megtartása egyszerre jelentette/jelenti a Szenttel való találkozást, illetve a másság, különbözőség felmutatását, az identitás megőrzését. A vallási élet legfőbb központja a templom, ahová hetente egyszer - vasárnap - minden hívő elmegy, hogy együtt ünnepelje a közösségi Hturgiát. Ezt nem pótolja, nem pótolhatja az otthoni imádkozás, vagy más felekezet istentiszteletén való részvétel sem. Ez a mentalitás általában minden felekezetre jellemző, bár vegyes házasságokban gyakori, hogy a katolikus fél saját templomába hívja házastársát, aki megelégszik a katolikus istentiszteleten való részvétellel. A katolikus és református istentiszteletek különbségének alapja a Krisztus halálára, áldozatára való emlékezés felfogása. Míg a reformátusok az évi hat alkalommal tartott úrvacsorában Krisztus pneumatikus jelenlétét, addig a katolikusok az akár mindennap bemutatott szentmisében Krisztus valóságos 205