Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése 15. A kérdésre vonatkozó irodalomból ld. pl.: Jakab Elek: Erdély és az Anabaptisták a XVII-XVIII. században. In: Keresztény Magvető, 1876. 1-ső fíiz. 1-64. Tóth Mike S. J.: Az anabaptisták Erdélyben és Delphini. In: Katholikus Szemle, 1892. 764-797.; Szimonidesz Lajos: A magyarországi anabaptisták irodalma és könyveik. In: Magyar Könyvszemle, 1944. 134-147.; Katona Imre: Adalékok a nyugatmagyarországi anabaptisták történetéhez. (A győri jezsuiták harca ellenük 1761-ben). In: Arrabona. A győri Xantus János Múzeum Evkönyve, 6. Győr, 1964. 99-107.; Uő: A habán kerámia Magyarországon. Bp., é.n. [1978] 18-62. stb. 15. Mályusz Elemér i. m. (1939) 113. 120-121. 690. 16. A múlt hónapnak 25dikénn érkeztek Budára [...] In: Magyar Hírmondó (Pozsony), 1783. május 7. 283-284., illetve ugyanerről: Mályusz Elemér i. m. (1939) 113. A szekták megítélését illetően Hatzfeld véleménye továbbá: Mályusz Ele-mér i.m. (1940)46., 343. 17. Vanyó Tihamér i. m. (1933) 259.; Mályusz Elemér i. m. (1939) 204.; Uő. i. m. (1940) 150. stb. 18. Vanyó Tihamér i. m. (1933) 240. 19. A témában megjelent eddigi két legfontosabb cikk: Révész Kálmán: Régiségek П. Magyar református vallásos rajongók a múlt század közepén. In: Debreceni Protestáns Lap, 1894. július 14. 353-355.; Esze Tamás: Liszkainé fonák tanítása. In: Az Út, 1952. 42. sz. 6. A további egy-két hasonló terjedelmű ismertetés szinte kizárólag ezekre támaszkodik, többnyire szó szerint idézi Révész Kálmán cikkét. A témára általában vonatkozó egyik legjobban használható feldolgozás: Molnár Ambrus-Szigeti Jenő: Református népi látomásirodalom a XVIII. században. Bp., 1984. (Theológiai tanulmányok. Új folyam, 19.) 20. Veres Miklós: Szabolcs megye népességi viszonyai a XVIII. században. In: Történeti Statisztikai Évkönyv, 1961-1962. Bp., 1962. 159-191., 162. 21. Veres Miklós i. m. 162.; Dányi Dezső-Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Bp, 1960. 160-161. 22. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellybe minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leíratik. I-П. Pesten, 1851. (reprint: 1984). Az 1804-ben a túlnyomó többséget kitevő reformátusok száma 1183 fő, vagyis a Józsefi conscriptio óta eltelt majdnem 20 esztendő alatt alig nőtt a népességszám. Ennek okát az alacsony természetes szaporulatban és az elvándorlásban lelhetjük fel. TtREL I. 1. c) Igazgatási iratok. 8. dob. 33. 23. Vályi András: Magyar Országnak Leírása. 1-1П. köt. Budán, 1796-1799.1/492. 24. Dávid Zoltán-Dányi Dezső i. m. 160-161. A szabolcsi „zömében nemesek lakta falvakra" ld. továbbá: Takács Péter: Az úrbérrendezéstől a polgári forradalomig. In: Cservenyák László (szerk.): Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája, 1. Történelem és kultúra. Nyíregyháza, 1993. 241-296.; 263. A XVIII. század eleji Tiszadobon a nemesek és nem nemesek számának kiegyenlítettségére utalhat továbbá, hogy a XVTI. század második felében még biztosan külön hadnagya volt mindkét társadalmi rétegnek. TtREL I. 8. c) Tóth Lajos: A tiszadobi református egyház története. Kézirat. 1918. 6. dob. 4. 25. Veres Miklós i. m. 187. 26. Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp, 1985. 407-408. 27. Az 1779-es canonica visitatío szerint a reformátusok aránya 95%, Fényes Elek ada— 194