Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése nyoma vagy szennye ráesne", vagyis rábizonyosodna. Az alispán (Ibrányi István) vezetésével Eördög György és Bessenyei Zsigmond szolgabírák feladata lett a szomszédos Tiszadada községben való tájékozódás is, ami alapján feltételezhetjük, hogy más helységekben is lehettek Porkolábéknak szimpatizánsaik. A szolgabíróknak szigorúan meghagyták, hogy haladéktalanul, minden egyebet félretéve lássanak munkához. Egyúttal meghosszabbították az „incaptiváltak" (bebörtönzöttek) előzetes letartóztatását. Másnap, április 15-én kelt jelentésükben részletesen beszámoltak a helytartótanácsnak az addig történtekről.

98 Ebben még azt is szükségesnek látták megírni, hogy a nemtelen gyülekezeti tagok letartóztatása és börtönbe vetése „citra quempiam tumultum", vagyis minden ellenkezés vagy ellenállás nélkül történt.

101 Az előzetes letartóztatás meghosszabbítását azzal indokolták, hogy fő feladatuk az eretnekség gyökeres kiirtása, s elképzelhető bármilyen terhelő adat felmerülése mind a „bebörtönzött, megbilincselt parasztok", mind a szabadlábon lévő nemesek ellen, s akkor azonnal felelősségre lehet vonni őket. Innen tudjuk meg, hogy a megye nyomozott a korábban már a községből eltávozott Liszkainé után is,'"" de már nem Szabolcsban lakott, hanem visszatért Zemplén megyébe és akkor éppen Erdőbényén tartózkodott. Fel is vették a kapcsolatot a szomszédos megye közgyűlésével, részletesen tájékoztatták őket az addig felmerült adatokról és kérték, hogy az eretnekségnek ezen „istentelen terjesztőjét" („impietatis coripheam") hallgassák ki, és minél előbb küldjenek erről értesítést.

101 A helytartótanács továbbra is élénken érdeklődött az események iránt, és május 5-én tartott ülésén újra foglalkozott a szabolcsi eseményekkel.

102 Elégedetten nyugtázták a szabolcsi közgyűlés intézkedéseit, különösen a fogva tartás meghosszabbítását, és - mint a vármegyének küldött levélből kitűnik

103 - úgy döntöttek, hogy a fogva tartottak akkor és csak akkor bocsáthatók szabadon, ha a hatóságok teljesen megbizonyosodtak afelől, hogy eretnekségük nem felforgató jellegű."

14 Május 14-én kelt Zemplén megye válasza, amelyben a Liszkainé utáni nyomozásról tájékoztatták Szabolcsot.

105 Az aznap tartott közgyűlésre az asszonyt beidézték, kihallgatták, de semmi gyanúra okot adó dolgot nem tudtak kideríteni, ezért szabadon engedték. Még a tokaji református lelkész is kikérdezte, de terhelő adatot felmutatni ő sem tudott. Az átiratból kiderül, hogy a vádolt asszony gyermekek írni-olvasni tanításával foglalkozott, s bár az ellene felhozottakban a vármegye nem találta bűnösnek, s elengedte, a tanítást viszont („a biztonság kedvéért") megtiltották neki. Két héttel később, mint Szabolcs vármegye június 2-i közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata tanúsítja, bizonyíték hiányában (majd háromhavi fogság után) a bebörtönzöttek szabadon engedéséről döntöttek,

106 és erről - elhatározásukat megindokolva - a helytartótanácsot is értesítették.

107 Ha a hatóságok döntését mérlegelni akarjuk, megállapítható, hogy az „eretnekség" kezelésének már nem teljesen középkori formájával van dolgunk, mert 185