Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése zsidókhoz is. Ezt bizonyítják egyrészt a felekezetileg vegyes lakosságú birtokaikon foganatosított konkrét intézkedéseik, amelyek azt mutatják, hogy bár a rekatolizációt a református többségű Tiszántúlon minden igyekezetükkel előmozdították - a munkaerőigényt, gazdasági érdekeiket mindig a vallási szempontok elé helyezték.

92 Protestáns jobbágyaikat megvédték a katolikus túlkapásokkal szemben, engedélyezték számukra templomok és iskolák építését is (pl. Nagykárolyban, Baktán, Géresen stb.),

93 és birtokaikon a felekezetek közötti súrlódások kiküszöbölésére törekedtek. (Károlyi Sándor például a katolikus svábok betelepítése miatt szökni kezdő reformátusok maradását szorgalmazta, Ferenc pedig 1757 áprilisában csendesítette a királydaróci svábokat, akiknek szentképeit a protestánsok lemeszelték

9

"

1 stb.) Másrészt írásban fennmaradt vallásos elmélkedéseik is azt támasztják alá, hogy a protestánsokkal szembeni tolerancia jelen volt gondolkodásukban.

9> Károlyi Sándor, aki egyházának buzgó tagjaként szívügyének tartotta ugyan a katolikus vallás terjesztését, de ennek erőszakos formáit elítélte, mégis nyers erőszakkal kívánt fellépni a tiszadobi hívőkkel szemben, s ennek oka két tényezőben kereshető. Egyrészt feltételezésünk szerint a Károlyi grófok toleranciája nem vallások, hanem egyes kiépült szervezettel bíró felekezetek irányában, továbbá leginkább a földesúri jog keretein belül működött, vagyis saját birtokaikon - a termelés zavartalanságára tekintettel - békességet szereztek protestáns és katolikus jobbágyaik között. (Minden bizonnyal a kezükön lévő területek felekezeti arányai önmagában is erre késztették őket.) Bécs és Pozsony felé azonban igyekeztek a buzgó katolikus főúr képét mutatni, Károlyi Ferenc például 1742-ben (az egri püspök aktív támogatása mellett) hogy a reformátusok hivataloz jutását lehetetlenné tegye, a vármegye tisztújítását is igyekezett akadályozni Mária Teréziának a decretális esküt szigorúan megkövetelő rendelete értelmében.

96 Károlyi Sándor idézett levelének hangnemét másrészt indokolhatta az a korábban minden bizonnyal általános felfogás, hogy vallási tevékenység kizárólag a történelmi egyházak keretein belül, azok hitelveinek maradéktalan tiszteletben tartásával képzelhető el, s ami azokat megkérdőjelezi vagy meghaladja, nem egyszerűen „eretnekség" (vagyis teológiailag ítélendő el), hanem köztörvényes bűnnek (így az állam által szankcionálandónak) is számít. A közösség elleni eljárás további eseményei A hitelveiket rögzítő közgyűléssel távolról sem értek véget a „tiszadobi szektaügy" fejleményei. 1741. április 14-én a vármegye közgyűlése határozatot fogadott el, hogy nem elégszik meg az érintettek vallomásával, hanem elsősorban a helytartótanács unszolására - folytatja a nyomozást.

97 Kiküldtek egy kéttagú (a történelmi egyházak közötti súrlódások elkerülése érdekében protestáns és katolikus tisztviselőből álló) bizottságot, hogy a környéken is gyűjtsenek terhelő adatokat arról, hogy ha a gyülekezet tagjaira „a szekta 184