Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet felekezetek együttélése parasztfelkeléssel állt kapcsolatban.

83 A protestáns jobbágyok elnyomása valóban alkalmas lehetett arra, hogy gyűlöletet szítson Habsburg-hatalom kiszolgálóinak tekintett római katolikusokkal szemben, az elemzett szabolcsi ügyben azonban a legkisebb ilyen jelet sem fedezhetjük fel. Valószínűleg, ha társadalmi-szociális problémákkal sújtott, felforgató eszmék mellett elkötelezett hívőként kerültek volna vizsgálóbizottság elé, vagy bátrabban vállalták volna radikális meggyőződésüket, vagy ha ehhez nem is lett volna elég erejük, nem tudtak volna ilyen kerek egész, logikus „mesét" előadni antifeudális indulataik leplezésére. (Panyiti és Porkoláb István vallomásából véleményünk szerint egyértelműen kitűnik, hogy nem látens „forradalmárokról", hanem jámbor hívőkről volt szó.) Tovább keresve a tiszadobi csoport létrejöttének indítékait, megemlítjük, hogy a kisegyházak keletkezését későbbi korokban is gyakran kapcsolták a történelmi egyházakban tapasztalható negatívumokhoz, egyes papok, lelkészek nem megfelelő, esetleg kifejezetten botrányos megnyilvánulásaihoz, viselkedéséhez. Ez utóbbinak már elképzelhető, hogy Tiszadobon is lehetett valami ösztönző ereje, 1728-ban ugyanis Rápóti Papp Sámuel lelkipásztort néhány hónapi szolgálat után „erkölcstelen életmódja miatt" egyházi elöljárói megfosztották hivatalától.

84 Az ügy biztos nem tett jót a református egyházközség tekintélyének, de önmagában kevés lett volna egy ilyen (a megtérés és a megigazulás általános kérdéseit részleteiben ismerő és megélő) gyülekezet létrejöttéhez. Visszatérve a pestisre, a Magyarországon 1737-43 között különböző területeken eltérő hevességgel és ideig lefolyt nagy kiterjedésű járvány valószínű becslés szerint mintegy 250 ezer halálos áldozatot követelt.

85 Szabolcs a súlyosabban fertőzött megyék közé tartozott, 1739-1740-ben a lakott helyek felében észlelték a megbetegedéseket, és a „döghalál" alig másfél év alatt több mint tízezer áldozatot szedett. 1740^-2 között a betegség intenzitása csökkent, sok helyen teljesen meg is szűnt, 1742-ben viszont újult erővel támadt.

86 Tiszadobon az átlagosnál hevesebb volt a lefolyása, alig öt hónapig jegyeztek fel megbetegedéseket, de így is több, mint száz halottal számolhatunk a legfeljebb 400 lelkes községben.

87 A tiszadobi hívő közösségről mégsem tarjuk valószínűnek, hogy keletkezésében a pusztító járvány játszotta a döntő vagy akár csak a fontosabb szerepet. Egyrészt a kihallgatási jegyzőkönyvben ez a tényező alig kerül említésre. Ha apokaliptikus víziók nyomán kezdtek volna összejöveteleket tartani, a kozmikus halálképnek, „világvége"-hangulatnak meghatározó szerepet kellene játszani nyilatkozataikban. Isten büntetéséről csupán általánosságban beszélnek, ami egy keresztyén embertől „normális" években sem keltett volna feltűnést, bibliai idézeteikben nem kaptak helyet például a Jelenések könyvének utolsó ítélettel kapcsolatos próféciái, amelyek valamennyi, járványok nyomán fellépő vallásos mozgalomban szerepet játszottak, továbbá Panyiti György és Porkoláb István az ellenük folyó eljárás ellenére inkább ÎQ2