Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése hasonlónak tűnnek. Az persze más kérdés, hogy a tiszadobi mozgalomnak az akkori hazai légkör egyáltalán nem kedvezett és az ébredési hullám nem fejlődhetett tovább, nemcsak a hirtelen jött üldözés, hanem a hazai társadalmi viszonyok miatt sem. Révész Imre egy másik tanulmányában részletesebben próbálta meghatározni az ébredés (a külföldi terminológiában a revival, réveil, Erweckung megfelelője) fogalmát.

77/a Eszerint az nem az egyházzal semmilyen kapcsolatot nem tartó személyektől ered, hanem „már keresztyének"-től, akik rádöbbennek arra, hogy kiestek a Krisztussal való életközösségből. Révész úgy vélte, „a magyar református egyház történetéből az egész XVIII. század folyamáról - amikor a külföldi református, illetőleg anglikán egyházi területeken az ébredési jelenségek, sokszor rajongási tünetektől kísérve, és nem egyszerűen új egyház-, illetőleg szekta-alakulatok eredményezve egymást érték - egyetlen számbavehető jelenséget sem ismerünk". Magyarországon csak a puritán, illetve a pietista mozgalmakat tekintette ébredéseknek, mert azok fő jellemvonása, hogy belső mozgásba hozzák az egyházat. Úgy vélte, a XIX-XX. századi neoprotestáns mozgalmak sem tekinthetők ilyen szempontból ébredéseknek, mert azok fő jellemvonása, hogy belső mozgásba hozzák az egyházat. Úgy vélte, a XIX-XX. századi neoprotestáns mozgalmak sem tekinthetők ilyen szempontból ébredéseknek. Kivételként csak a XVIII. századi tiszadobi esetet említette, ahol - mint írja - „egyelőre kideríthetetlen forrásból" utat találtak a magyar reformátusokhoz is a „rajongó, szektárius" mozgalmak. Ennek elszigetelt voltát, a felvilágosodás korabeli nyugati ébredési mozgalmak itteni hatástalanságát az ellenreformáció elzáró hatásával magyarázta. Érdekes módon azonban hangsúlyozta, hogy a puritán-presbiteriánus ébredési mozgalmak lelki hatásai, elsősorban a Bayly-Medgyesiféle Praxis Pietatis és a hasonló művek révén „csendben gyűrűztek tovább". Amikor Révész Imre mindezt papírra vetette, nem tudhatta, hogy ezzel a megfogalmazással pontosan meghatározta a tiszadobi ébredés szellemi alapjául szolgáló hatásokat is. О leginkább a puritán szellemiségnek a protestantizmus „főrangú világi vezetői" körében kimutatható következményeire koncentrált, pedig - mint a tiszadobi eset mutatja - annak az alsó társadalmi rétegekben is mutatkozó hatásai lettek, spontán ébredési mozgalom formájában. Rövid kitérőként megjegyezzük, hogy a gyülekezet jellegének megközelítésekor van egy további, kissé homályos adatunk arra, hogy a közösség keletkezésének okát az angliai kvéker „revival"-ban is kereshetjük. Báró Fischer József kamarai tanácsos gróf Erdődy György helytartótanácsoshoz intézett, fentebb már említett levelében azt írta, hogy információi szerint a tiszadobi gyülekezet „secta Qvackeriana", amelynek tanait egy Angliát megjárt diák hozta Magyarországra és az ő működése eredményezte Liszkainé megtérését is.

7X Amennyiben ezek a (további tisztázást igénylő) értesülések helytálló180