Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése A helytartótanácsi leirat Visszatérve a tiszadobi ébredés kezdeteire, egy későbbi utalás szerint Tavasz János lelkipásztori működésének megkezdése (1738) előtt már tevékenykedtek a községben sajátos nézeteket képviselő vallásos emberek." Önálló gyülekezet létrejötte azonban valószínűleg 1740 második felére tehető, amikor egy Liszkainé nevű asszony érkezett Tiszadobra és a telet egy helyi nemes, Porkoláb István birtokán töltötte. Utóbbi valószínűleg nagyon fogékony lehetett a mélyebb bibliai igazságok iránt, mert Liszkainé bizonyságtétele nyomán hamarosan összejöveteleket is szervezett a házában. Porkoláb István kis csoportja gyarapodásnak indult, s az „új szektának" gyorsan híre járt. Nem tudjuk, ki jelentette fel őket, tény azonban, hogy a vizsgálat ellenük „felülről", vagyis a Helytartótanács kezdeményezésére indult meg. Egyéb egyházpolitikai működése ismeretében elképzelhető, hogy a közösség felszámolására az első lépés az (egyébkén területileg is illetékes) egri püspök, Erdődy Gábor nevéhez fűződik. Egyrészt ugyanis - amint báró Fischer József kamarai tanácsos által a püspök testvérének, Erdődy György Lipótnak írt leveléből kiderül - a nemesség felső rétegében, az egész országban sokan tudtak a tiszadobiak hitéletéről és érdeklődtek felőle, másrészt pedig mindketten részt vettek a helytartótanácsnak azon az ülésén, mely a csoportról szóló hírek alapján a vizsgálatot és az ellenakciókat megindította. (Л tiszadobi „szekta" hírének gyors elterjedését segíthette továbbá, hogy Liszkainénak - vallási elveinek hirdetése miatt - már korábban is akadtak összetűzései a hatóságokkal, tehát működésére minden bizonnyal jobban figyelhettek. Tiszadobra érkezése előtt a Szabolcs megyei Szentmihályról, illetve Hajdúnánásról és Taktakenézről is „kicsapatták", mert meggyőződését nyilvánosan hirdette.

34 Az említett helytartótanácsi ülésre egyébként 1741. március elsején került sor, ahol a tiszadobi közösség veszedelmes, felforgató társaságként lett bemutatva." A tárgyalásról készült beszámoló „hallatlan botrányként", felháborító és azonnali intézkedésért kiáltó jelenségnek írta le a „kóborló, az új szekta tanait propagáló" Liszkainé esetét. Az Esterházy Ferenc elnökletével tartott helytartótanácsi értekezleten komoly felkeléstől, vagy legalábbis zavargások kitörésétől tartottak, mert különösebb várakozás nélkül, a nagy felfordulással járó és fenyegető lázadás megelőzésére („exoriatur tumultus") felvetődött, hogy Károlyi Sándor szükség esetén katonai erővel, határozottan számolja fel a tiszadobi gyülekezetet. A helytartótanács felháborodására egy nyolc pontba szedett és Porkolábéknak tulajdonított különös „teológia" szolgáltatott alapot, amely lényegében az ellenük készült vádirat szerepét is betöltötte. Bár első hallásra meglehetősen bizarr elveket rögzített (ld. alább), semmi olyasmit nem tartalmazott, ami lázadásra, felkelésre való akár csak burkolt bujtogatást vagy a társadalmi nyugtalanság keltésére alkalmas ideológiát rejtett volna. Egyszerűen arról volt szó, hogy - hasonlóan a kisegyhá172