Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése zak modern kori történetéhez 36 - a hatalmon lévők magának az „eretnek" közösségnek a létét ítélték nemkívánatosnak, és bármilyen, történelmi egy­házakon kívüli vallási tevékenységet üldözendőnek, illetve (akár erőszakkal, karhatalmi eszközökkel) felszámolandónak tekintettek. Természetesen az „eretnek" megítélés ebben az időszakban a katolikus egyház vezetői számára gyakran nem a tiszadobihoz hasonló csoportokat, hanem az evangélikus és a református egyházat is jelentette. Az említett Erdődy Gábor egri püspök - akinek nevéhez Kosáry Domokos megfogalma­zása szerint „a szokottnál is hevesebb protestánsgyőlölet fűződött" - jelen­tette meg pl. 1721-ben Opusculum theologicum címmel azt a művet, amely a katolikus uralkodó kötelességei között nevezte meg az eretnekek üldözését és a protestánsok akár fizikai megsemmisítését is. 37 Említett testvére, (az 1748-tól országbírói tisztet is betöltő) György is az erőszakos katolizálás hí­vének számított, például a földesúri jog sajátos értelmezésével egyszerűen börtönbe záratta a galgóci evangélikusokat, brutálisan megverette az áttérés­től vonakodó jobbágyait, sőt erőszakkal választatta szét a vegyes házasságban élő házaspárokat. 38 Az egyházi és állami szféra vezetői között a tiszadobi „szekta" ügyében intézkedő Esterházy Ferenccel kapcsolatban is elmondha­tók érdekes rokoni viszonyok. Az Esterházyak közül ugyanis sokan nemcsak különféle kormányzati szerveknél töltöttek be magas állásokat, hanem a ka­tolikus hierarchiában is. Ferenc testvére, Károly ugyanis előbb váci, később egri püspök lett, s az 1740-es évek elején Esterházy Imre viselte az esztergo­mi érseki címet, rokonuk ült a nyitrai püspöki székben is stb. 39 Magát a kan­cellárt sem találjuk a tolerancia hazai zászlóvivői között, s állami szerepvál­lalását is a katolikus ellenreformáció képviselete jellemezte. II. József uralko­dása idején, a türelmi rendelettel kapcsolatos vitákban Ürményi Józseffel együtt hangoztatta, hogy meggyőződése szerint a „régi" (vagyis a felvilágo­sodás előtti, a katolikus egyháznak kizárólagos előjogokat biztosító) vallás­ügyi rendszeren semmiféle változtatást nem szabad eszközölni. 40 Tudjuk to­vábbá, hogy Mária Terézia uralkodásának első évei (nem kis részben a pro­testáns Poroszország ellen vívott osztrák örökösödési háború következtében) az ellenreformáció különféle szelíd és erőszakos eszközökkel történő felélén­külését is magával hozta. A tiszadobi gyülekezet elleni akció is pont erre az időre esett. Visszatérve a tiszadobiak ügyére, Esterházy Ferenc a felmerült informá­ciókat azonnal megküldte Szabolcs vármegyének is, azzal az utasítással, 4 ' hogy haladéktalanul kezdjen nyomozást az ügyben, a „vétkeseket" tartóztas­sa le, számolja fel ezt az „őrült botrányt" („enormis scandalum") és minder­ről haladéktalanul tegyen jelentést. Másolatban mellékelték a vármegyének az említett nyolc pontot, továbbá a gyülekezethez tartozók neveit. (A hely­tartótanács elé került lista eggyel több nevet és eltérő keresztneveket tartal­maz, mint a Szabolcs vármegyének megküldött, ennek oka nyilvánvaló má­173

Next

/
Thumbnails
Contents