Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése Érdemes megemlíteni továbbá, hogy a felvilágosult abszolutizmus, s annak jozefin változata is, - éppen az állam szempontjából való hasznosság felől közelítve - a vallási türelmet csupán a hierarchiával, társadalmi befolyással bíró protestáns egyházak felé igyekezett megvalósítani, s azok hitelveit a katolikus dogmatika alapján továbbra sem tartotta elfogadhatónak. II. József egyházpolitikai felfogásának jelentős részét Sámuel Pufendorf: De habitu religionis с művéből merítette. Az evangélikus Pufendorf (és ennek nyomán az uralkodó is) úgy vélte, hogy a „szekták" tanai károsak az államra nézve, azok sem toleranciára, sem megértésre nem számíthatnak. Vagyis a ma már kissé következetlennek ható, saját rendszerén belül azonban következetes jozefinizmusban legfeljebb a már meglévő és kialakult protestáns egyházak jogtalan helyzetének megszüntetése rejlett (persze ez is óriási előrelépés volt a korábbiakhoz képest), a történelmi egyházakból való kiválás, felekezetalapítás joga, az azoktól eltérő vallásos meggyőződés hirdetése nem, sőt utóbbiak kimerítették a hivatalból üldözendő bűncselekmény fogalmát." II. József, aki gyökeresen szakított Mária Terézia protestánsokkal kapcsolatos politikájával, a kisegyházi szerveződésekkel szemben éppen annak folytatójának bizonyult. Az említett anabaptisták mellett egy csehországi eredetű (egyes forrásokban „deistának" nevezett) közösségről még 1783-ban is azt jegyezték fel, hogy az uralkodó „tévelygésekben való nyakasságokért elvitettetvén, külömbféle regementek közé adat, vagy az Ország szélén lévő helységekbe szerte széllyel küldet", mert nézeteiket - bizonyára meglehetősen szubjektív alapon - veszélyesnek minősítette.

16 A száműzetés, családok szétszakítása, férfiak katonának való erőszakos besorozása, sáncmunkára küldése stb. Mária Teréziának a morvaországi evangélikusokkal, és egyéb protestáns csoportokkal szembeni intézkedéseihez voltak igencsak hasonlóak. A „szektárius" kifejezés a korban még leggyakrabban a reformátusok és az evangélikusok általános gúnyneveként volt használatban, amely ellen egyébként (főleg a Türelmi Rendeletet követően) maguk is tiltakoztak.

17 Átmeneti állapotnak lehetünk e téren is tanúi, mert jócskán vannak már olyan esetek is, amikor „szektásnak" nem általában a nem katolikus keresztényeket, hanem a reformátustól és evangélikustól is különböző hitéletet folytatókat nevezték. Erre utal az alább ismertetendő Szabolcs megyei ügyiratainak szóhasználata is. Szily János szombathelyi püspök 1791ben panaszkodott feletteseinek egyházmegyéje állapotát illetően és Rómából felszólították, hogy „törekedjék egész erejével az új szekták [!] elfojtására", amelyekkel szemben a magyarországi püspököknek azonnal a királyhoz kell fordulniuk.

18 (Utóbbi adat is amellett szól, hogy a XVIII. században sem volt ritka jelenség különböző kisegyházak keletkezése.) 769