Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet, felekezetek együttélése A tiszadobi vallásos gyülekezet története A közösség kezdetei A tiszadobi „szekta" ügye nem teljesen ismeretlen az egyháztörténetben.

19 Az eddig megjelent néhány rövidebb lélegzetvételű cikk is azonban megítélésünk szerint csak a megismerhető tények egyik felét dolgozta fel, értékelésük tendenciózus és nem annyira a tiszadobi csoport belső életének feltárását, mint inkább a keletkezésükkel kapcsolatos társadalmi-politikai magyarázatok keresését helyezték előtérbe. Ezzel szemben feltételezésünk szerint egy olyan ún. protestáns „ébredési mozgalommal" van dolgunk, amelynek okait szinte kizárólag az egyén Istenhez való fordulásában kereshetjük és csak elenyésző mértékben játszott abban szerepet a gazdasági-társadalmi környezet. A gyülekezettel szembeni hatósági fellépés módja további érdekességekkel szolgál, s összességében arra mutat, hogy egy tipikusan előítéletekre alapozódó, jellegében a későbbi századokat idéző eljárást figyelhetünk meg. Tiszadob község Szabolcs megye dadái járásában, az ún. Nyíri Mezőségben fekszik. Népessége a XVIII. század elején 120 fő körül mozgott, az 1710-es években az összeírt háztartásfők száma lassan meghaladta az 50-et.

20 1728-ban 64, 1741-ben 71, 1758-ban pedig 114 háztartást összesítettek. A népesség növekedése a század második felében is folytatódott, a II. József-féle népszámlálás 1784-85-ben 248 családot és 1196 fős jogi népességet regisztrált.

21 A gyarapodás üteme azonban lassan megtorpant, a XIX. század közepéig a népesség száma alig haladta meg a 2200 főt,

22 s Vályi András XVIII. század végi leíró statisztikája is azt állapította meg, hogy „hajdan népesebb vala".

23 A társadalmi összetétel szempontjából szembetűnő a nemesség folyamatosan magas aránya (az 1780-as években hozzávetőlegesen 18%),

24 illetve az, hogy a XVIII. században átalakult az adózó népesség összetétele. 1704-ben a zsellérek aránya még alig 5, 1773-ban viszont már 43%-ot tett ki.

25 Szempontunkból a vallási összetétel vizsgálata különösen fontos. A XVIII. század első felében szinte teljesen református lakosságú község volt, a helyi néhány katolikus a szomszédos Tiszatardost, majd 1820tól Tiszadadát látogatta, önálló plébánia felállítására pedig csak a XX. században gondolhattak.

26 Korszakunkban a reformátusok végig megőrizték abszolút többségüket, bár a század végétől a többi felekezet (elsősorban a római katolikusok) lassú térnyerését is megfigyelhetjük.

27 A község a XVIII. század elején II. Rákóczi Ferenc és nővére, Aspremont grófnő tulajdonában volt, utóbbi részét a szatmári béke után a kincstár lefoglalta, a birtok másik felét pedig zálogba adta gróf Bánffy György kormányzónak. Bánffy gyermekei az ecsedi uradalom rájuk eső részével együtt 1746-ban eladták Károlyi Ferencnek, Károlyi Sándor fiának. A század második felében az Andrássy családhoz került, akik fontos birtokközponttá tették Tiszadobot. (A volt Andrássy-kastély ma is a település nevezetessége.)

28 170