Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet felekezetek együttélése venítette azt a reformáció közömbösítése céljából, vagyis mindig aktuális politikai-hatalmi törekvéseinek alárendelten viszonyult ahhoz.

8 De a XVIII. században hasonló babonás jelenségeket jegyeztek fel református, illetve evangélikus lakosságú vidékeken is, ami önmagában arra utal, hogy a történelmi protestáns egyházak eljutottak abba az állapotba, hogy az egyén Istenhez való őszinte megtérése és ragaszkodása helyett a hangsúlyt inkább az egyház szervezeti épségének megőrzésére és politikai eszközökkel történő biztosítására helyezték. A század első felében még számos egyházi fenyítést alkalmaztak a káromkodók, házasságtörők stb. ellen, de a lassan szelídülő büntetések nélkül is megállapítható, hogy protestánsok között szintén terjedtek a népi vallásosság babonás formái. így maradtak fenn adatok bűvölés-bájolásra, boszorkányságra, 1778-ban például egy asszony kuruzslás céljából eltulajdonította a helyi református templom kulcsát stb.

9 A népi vallásosság térnyerésének markáns jele, hogy a barokk szépirodalom eljut az alsóbb néprétegekhez is, ami leginkább a vallásos ponyva terjedésében érhető tetten. Azt mondhatjuk, hogy a népi vallásosság fenti jelenségei még a katolikusok és protestánsok közötti mindennapos helyi konfliktusok és utóbbiak üldözése, gyakori súlyos sérelmei (erőszakos katolizálások, a földesúri jog érvényesítése, gyermekeik elrablása, fizikai bántalmazások stb.)

10 között is hasonlóképpen megfigyelhetők. Rövid kitérőként megjegyezzük, hogy témánk és dolgozatunk tartalmi keretei miatt nem kívánunk foglalkozni a „barokk" fogalmának meghatározásával, jelenségeinek elhatárolásával kapcsolatos vitákkal, amelyek gyakran problémát okoztak a történettudomány és az irodalomtörténet művelői számára egyaránt. Egyes nézetek átfogó, a kultúra valamennyi területét átható irányzatnak látják, amely a katolikus főúri barokk szintjéről a paraszti rétegekre és a protestánsokra is hatást gyakorolt. A népi és a barokk vallásosságnak ezt a kapcsolatát találóan fejezi ki Mályusz Elemér megállapítása: „a barokk folytonosan otthonos lett az alsóbb társadalmi rétegekben, a falusi fogadalmi szobrok híven fejezik ki a népnek az ellenreformáció által felfokozott vallási érzelmeit".

11 Mások szerint azonban a barokk csak a római katolikus egyházi és nemesi irodalom sajátja, a protestánsokra csak későn és csak érintőleges hatást gyakorolt.

12 Más esetekben nem egyszerűen a népi vallásosság spontán megnyilvánulási formáiról beszélünk, hanem olyan sajátos vallási elveket megfogalmazó (esetleg más forrásból átvevő) személyekről, akik csoportjukat tudatosan hozták létre, azt lehetőleg gyülekezetté szervezték, és saját hitéletük gyakorlására rendszeres összejöveteleket tartottak. (A kisegyházak keletkezését - különösen néprajzi indíttatású feldolgozások - gyakran egy kalap alá veszik a népi vallásossággal, észrevételünk szerint azonban tipológiailag eltérő jelenségekről van szó.) Az így létrejött közösségek tevé167