Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése sa, az imagyakorlatban az elsősorban katolikusok által megőrzött archaikus imádságok megléte, kenyérszegéskor a kereszt használata, déli harangszókor az elmondott rövid fohász, vagy az u. n. kálomista búcsúk megtartása (Monoszló, Kádárta, Csopak stb.), továbbá istentiszteleten a zárt perselyes gyűjtés, házbelsőkben szakrális ábrázolások használata (Utolsó Vacsora, Jézus az Olajfák hegyén, Házi Áldás), énekeskönyvekben a magánáhítat apró szentképeinek elhelyezése, Szent Antal és Szűz Mária közbenjárásának kérése, az úrnapi sátor virágainak hazavitele villámcsapás ellen, az oltárkerülés szokása (utóbbi két dolog főként Szentgálon fordult elő!), a Halottak napi gyertyagyújtás, s a szentek névünnepéhez kötődő időjárási regulák ismerete, betartása. Felvetődik a kérdés, hogy mindezek történelmi örökségként maradtak-e meg, vagy valamely lelki igény kielégítéseként vették át őket? Úgy véljük, nem járunk messze az igazságtól, ha e jelenségek meglétének okai közé soroljuk a történelmi örökség és a lelki igény mellé a múlt század második fele református teológusainak vitáit is, amelyek az ortodoxiát képviselő konfesszionalisták és a teológiai liberalizmus hívei között zajlottak, miközben a hívek hitükben való megerősítést, s életük gondjainak megoldásához segítséget kerestek, vártak. A falvak református népe eközben egyfajta önálló útra tért, amelynek során mind gondolkodásukban, mind vallásgyakorlatukban a hivatalos állásponttól eltérő nézetek is jól megfértek egymás mellett.

102 A másik oldalt vizsgálva elmondható, hogy a római katolikus közösségekre döntően kulturális téren gyakoroltak hatást a protestánsok, átvételek elsősorban itt történtek. A protestánsok, különösen a reformátusok, a közösség művelődésére (olvasókörök, műsoros kulturális rendezvények, színjátszás, dalárda) gyakoroltak erőteljes, meghatározó jelentőségű hatást. Vallási téren a liberálisabb vallásgyakorlásra, azaz „a vallási élet lanyhulására" bizonyára ugyancsak hatottak, ami helyenként valóban tetten érhető, azonban általánosságban egyéb tényezők - iparosodás, fluktuáció, belső migráció - szerepét kell elsősorban figyelembe venni, megvizsgálni, elkerülendő a felületességet, az alaptalan állításokat. Új kérdést vet fel ezeknek a hagyományos vallásos közösségeknek a kisegyházakhoz, a neoprotestáns közösségekhez való viszonya, amely ezeknek az együtt élő, vegyes vallású közösségeknek, mind életüknek, mind hitéletüknek, egészen új fejezetét jelenti. Az egymás békés elfogadása és az egymásra gyakorolt hatások mellett azonban mindkét oldalon továbbra is előfordultak sérelmek, vélt, vagy valós bántások, igazságtalanságok, amelyeket természetesen mindig a kisebbségben lévő fél szenvedett el. Ilyen volt hosszú ideig az ünneprontás, amikor Úrnapján a reformátusok, Nagypénteken a katolikusok végeztek olyan, az ünnephez méltatlan, piszkos munkát (trágya hordása), amely miatt egyes helyeken tettlegességre is sor került a két felekezet tagjai között pl. Kiskovácsi158