Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése ban. Ide tartozott az egyik félnek az azonos faluból származók csoportjából vallása miatti kirekesztése pl. munkahelyen, amely kezdetben egyes helyeken a tsz brigádokat is jellemezte, de ilyen volt annak megakadályozása, hogy adott falurészben azonos felekezetűek közé más felekezetű bekerüljön, pl. Kövesden, Nemesvámoson. Egyébként mindenütt, ahol erős volt az azonos felekezetű közösség, ott csak egy bizonyos határig közeledtek egymáshoz. Igyekeztek megakadályozni belső törvényeikkel azt, hogy tagjaik a másik felekezetbe beolvadjanak. Ez ugyan egyfelől korlátok közé szorítottságot jelentett, másfelől viszont megelőzhették vele a keveredést, sajátosságaik feladását és megakadályozhatták önállóságuk csorbulását, elhárítva így az önállóság elvesztésének veszélyét. Természetesen mindezek nem zárták ki az őszinte segítség nyújtásának gyakorlását, közös mulatságok rendezését (szüreti mulatságban nagyon bölcsen pl. Berhidán egyik esztendőben katolikus, a másikban református tisztségviselőket választottak), vagyis az önazonosság megőrzésére való törekvés nem jelentette a falusfelek közötti normális és kiegyensúlyozott kapcsolatok éltetésének felszámolását. Tulajdonképpen a felekezetek közötti kapcsolatok rendkívül összetettek, sokrétűek voltak, amely jellemzőkből többet megőriztek. Szekfű Gyulával végül is elmondható, hogy : „Az együttélés, az egymás tolerálása, eltűrése hosszú századok alatt fejlődött ki és e századok alatt minden vallási kisebbség, mely élni akart és életéért üldözést szenvedett, kétségtelenül hozzájárult a tolerancia későbbi győzelméhez..."

103 A különböző felekezetek közötti kapcsolatok a megpróbáltatások esztendeiben, 1948 után mentek keresztül igazi, döntő változáson. Ezek a közösségek a közös elnyomatásban találtak igazán és őszintén egymásra. Az első lépés ezen az úton az egymás temetésein való rendszeres részvétel volt, amit később az egymás templomaiba való bemenetel, majd az egymás ünnepein való közös megjelenés követett. Ahogy az egyházakon belül, úgy az egyes egyházak képviselői között is testvéri, sokszor baráti kapcsolat alakult ki az üldöztetés idején. Hasonlóan történt ez a közösségekben is. Bár más a hivatalos egyház és más a falubeli közösségek helyzete, azonban utóbbiak az előző hatása alól nem tudták és nem tudják kivonni magukat. Lehetőségeiket, kapcsolattartásukat, kapcsolataik tartalmát keretbe foglalta meghatározóan minden közösség esetében saját egyháza, s ez nincs másképp ma sem. Talán nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy Révész Imre megállapítása erre vonatkozóan mennyire nem veszített máig sem időszerűségéből: „... a keresztyén életnek a teljességét egyetlen egyház, egyetlen felekezet, egyetlen tan és egyetlen szertartás sem képes maradék nélkül kimeríteni... mind csak rész szerint való jelenségek... együtt alkotják a Krisztus testét, a láthatatlan... anyaszentegyházat. Ebbe a mennyei testbe azonban ki ki a saját földi egyházának dajkáló, nevelő segítségével nő bele..."

ltM 159