Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése A vallási türelem háttérbe szorította a rekatolizációs folyamatokat, amelyeket Bíró Márton 17. századi eretnek-ellenes szemlélettel és gyakorlattal képviselt, élére állva a Dunántúlon megkésve jelentkező ellenreformációnak.

91 Az 1781-ben meghozott Türelmi Rendelet, majd az 1791. évi törvények biztosították a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, és ezzel a békés egymás mellett élés lehetőségét is. Évtizedekig a gyülekezetépítés és egyházszervezés kötötte le energiájukat. Az egyházmegye vegyes vallású arculata katolikus többséggel, de megmaradt. A felekezetek közötti kapcsolatok kétarcú jelleget öltöttek. A 19. század első felében a békességet még mindig az áttérések, vegyes házasságok és reverzálisok zavarták meg, amelyek többnyire a katolikusok javára és a protestánsok kárára történtek. Borzavár, Sur, Aszófő, Lepsény, Tihany szerepel a korabeli vizitációkban olyan falvakként, ahol az áttérések megközelítették a tízet, míg a protestánsok javára csupán a hármat érték el. A római katolikusok szerint a protestánsok elcsábították az ő híveiket, amelyre már a 18. században a jezsuiták is hivatkoztak, míg a protestánsok szerint a katolikusok voltak erőszakosak. Végigkíséri a korszakot a katolikusoknak és a protestánsoknak egymás kárára történő ünneprontása, továbbá olyan falvakban, ahol az egyik felekezet többséget alkotott, a lakosság egyenlő elbírálásának megsértése is. így pl. Kenésén a katolikusokat eltiltották a közös malom jövedelmétől, a falu rétjéből sem a plébánosnak, sem a mesternek nem adtak szénát, míg a református lelkész és a rektor kapott belőle. Ugyanitt a bordézsmát a rektor szüretkor, a mester csak mindenszentek után szedhette be, ami sérelmes volt az utóbbinak. Több esetben panaszkodtak arról is, hogy vegyes házasoknál a református anya katolikus gyermekeit reformátusoknak neveli. Nem véletlen, hogy mind a katolikus, mind a protestáns fél tiltotta a vegyes házasságot, amely tilalom egészen a 20. század közepéig életben maradt. A katolikus plébánosok híveik vallási buzgósága csökkenésének okát protestáns falusfeleik viselkedésében, „lazább erkölcseikben, mint rossz példában" látták.

92 A protestánsok pedig a hívek vallásgyakorlatában előforduló, sőt általánossá is váló némely káros jelenséget a katolikusok hatásának tulajdonítottak, pl. bábakeresztség elfogadása, a beteg úrvacsorája, mint utolsó kenet, stb. Ugyanakkor voltak az együttélésnek szép és békességről tanúskodó példái is, mint a nemespécselyi és a paloznaki temető közös (református és katolikus) használata, vagy a balatonszőlősi református harangöntetés, amelyhez római katolikusok is hozzájárultak, cserébe halottaiknak ingyen harangoztathattak. Később, 1905-ben a katolikusok harangszentelésén református falusfeleik is részt vettek.

93 Mindkét fél igyekezett ugyan kellő távolságot tartani, azonban mégis megakadályozhatatlanul hatottak egymásra. Az 1848. évi XX. te. kimondta az egyenlőséget és viszonosságot a bevett hazai felekezetek között. Az 1850-es 153