Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése években ugyan visszalépés történt, azonban 1865-68-ban újra a teljes egyenlőséget és viszonosságot erősítették meg, majd 1894-95-ben megszületett az öt, egymással kapcsolatos egyházpolitikai törvény.

94 A falusi közösségekben az egymásra hatás és távolságtartás egyszerre, kisebb-nagyobb békétlenségekkel, de változatlanul megmaradt, a vegyes házasságtól való tartózkodással együtt. Enyhébb formában, de ugyancsak léteztek az együttélésnek azok a jellegzetességei is, amelyek a 18. században beivódtak a közösségek kollektív tudatába. Ugyanakkor a felekezeti viszályok elcsendesedésének, sőt megszűnésének egyaránt voltak előre mutató példái. Abban a faluban, Felsőörsön, ahol több mint egy évszázadig ahol tudtak, ártottak egymásnak a katolikusok és a reformátusok, ott 1872-ben az új katolikus temető megnyitásakor a kőkereszt felszentelésére nagyszámú református is elment, és a szentelést követő ünnepélyen a református és katolikus ifjúság békésen együtt szórakozott.'

5 A békétlenség 19. századi, újabb fellángolása az evangélikusok és a reformátusok között következett be, mégpedig a Nagygeresdi Egyezmény megszületését követően, 1833 után.

96 Korábbról jó példák sorakoztathatok fel a békességre, templomok, iskolák közös használatára, sőt lelkészek és tanítók közös fogadására is, mint pl. Zánkán. 1795. szeptember 16-án megállapodtak, hogy 3 évenként felváltva református és evangélikus tanítót tartanak, mivel az iskolamesteri földek oly csekély nagyságúak voltak, hogy felosztva alig hoztak volna jövedelmet (Kapolcsi Egyezség).

97 Talán az önállóság és a lelkek elvesztésétől való félelem eredményezte az addig közösen használt templomokból a kisebbségben levő fél kiűzését, amely újabb, valódi háborúságot indított el egy-egy faluban. Pl. Mencshelyen az evangélikusok kiüldözték a közel egy évszázadig közösen használt templomukból a reformátusokat. A 19. század egyik legdurvább összecsapása zajlott itt le. A református presbiteri jegyzőkönyv megörökítette e példátlan esetet, amelynek eredményeként a református közösség saját templomot épített. „Emlékezet előtt való időtől fogva az Atyáink az Evangélikusok Templomába együtt jártak, azt építeni segítették - s reá együtt költöttek. De 1822-dik Esztendőben bébotoltatván a Templomjokat, már ezen munkára, és segittségre, mint az előtt bennünket nem szollitottak, - hanem még is mi baráttságossan hívás nélkül is elmentünk segíteni. Az Evangélikusok Temploma megkészülvén nem szivessen láttak bennünket Templomjukban, sőt ki is nyilatkoztatták némellyek: „Nem dolgoztál úgymond a Templomon, még is eleibém ülsz" mások így szolltak „Ha a székembe nem férek, azt nézem, hol van Kálomista Ember, kirántom, s helyére ülök." - Ezen nagy irigység napról napra nevekedett, úgy annyira, hogy nem szenvedhetvén már a gyűlölséget kintelenek voltunk Közönsigünkkel egyett érteni, s tölök elválni. Leginkább oka volt pedig az Evangelicusoktol való elválásunknak, a Fő Tisztelendő Superintendenseinknek 1833-dik Esztendőben Nagy Geresden 154