Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése gyakoriak, sem elterjedtek. Fehérvárott pl. kiszórták a templomi szobrokat, meggyalázva és káromolva őket, bár ez az adat Szerémytől származik, amit érdemes kellő kritikával kezelni.

12 Fejér megyében a hatalmi harc ekkor még döntően ugyancsak az evangélikusok és a reformátusok között folyt a hívekért, ami az utóbbiak javára dőlt el, hasonlóan Komárom megye falvaihoz." Ez utóbbi helyen a kálvinista egyház egyszerűen beolvasztotta a lutheránus híveket.

14 Római katolikus részről a térítések Pázmány Péter fellépésével kezdődtek meg, azonban ez még nem nevezhető erőszakos ellenreformációnak. Az ekkortól fellépő ellentétek már nem a két protestáns felekezet között, hanem a protestánsok és a római katolikusok között feszültek, nem hagyva érintetlenül a híveket sem. A korabeli állapotokat jól jellemzi a felsőörsi eset. 1631-32-ben a reformátussá lett lakosság erőszakkal elfoglalta a préposti kúriát, ahová beköltöztették a prédikátorokat. Az akcióban a cseszneki várkapitány jobbágyai voltak segítségükre. Amikor 1634-ben a prépost járandóságainak beszedésére személyesen ment el Felsőörsre, a helyiek kis híján agyonverték őt. Válaszképpen a veszprémi püspök (Lipptay György) Sümegről katonaságot küldött a felsőörsiek megbüntetésére. A katonaság éjszaka támadta meg a falut. A támadás kegyetlenségéről Gál Ferenc és Vitri István számoltak be: „... éjszaka jobbágyinknak házokra rohanván, hallatlan és kietlen (kegyetlen) dolgokat ott végbevittek. Jobbágyoknak ajtóikra rohanván, ajtóikon betörtek, ládáikat felhasogatták, ruháikat, pénzeket, ezüst kincseket, házi eszközöket, valamint kaphattak, zsákmányra hányták, boroknak fenekit kivágták, ládákról, ajtókról még az is levonták, marháikat ölték, némely Asszonyállatot és leánzót is csupa mezítelen hattak. Az férfiakat vagdalták, verték és tízet megkötözvén közülük Sümegre fogva vitték. Oly kietlenül cselekedtek Kegyelmes Urunk, mely keresztényhez nem illett volna..." Az esetről Zala megye esküdtje, Mórocza Imre is tudósította az alispánt.

15 1700-ban pedig Vörösberényben foglalták vissza a jezsuiták a reformátusoktól a templomot, császári katonaság segítségével."' Pázmány valójában egy szellemileg, anyagilag vegetáló katolikus egyházat kapott meg érsekként, amely csaknem hívek nélkül tengődött. Pl. a Veszprémi Egyházmegyében is mindössze öt plébánia maradt. Ahhoz, hogy ezen változtasson, az egyház jogait, ha kellett kíméletlen módszerekkel is visszaszerezte, biztosította. A protestantizmust tudomásul vette, harcolt ellene, de fizikai megsemmisítésére nem gondolt. Keményen fellépett saját papjaival szemben is az egyház megújulása és küldetése betölthetőségének biztosítása érdekében. Ez ugyan nem akadályozta meg abban, hogy a licenciátusok alkalmazását engedélyezze a pap nélküli egyházközségekben. Véleménye szerint „a legtájékozatlanabb licenciátus is megtűrendő, mert ők zárják el a tudatlan, ártatlan nép előtt a kálvinista prédikátorok útját".

17 A protestánsokkal 140