Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése szembeni erőszakos cselekedeteket a földesúri jog gyakorlása indította el. Vallásváltoztatásra ugyan senkit kényszeríteni nem lehetett, de a templomok feletti jog a földesuraknál volt, „akié a fundus, azé a capella", vagy a „cuius regio eius religio" elve alapján. Azonban a védekezés eszköze ekkor még a megtámadottnak a kezében volt, egymással szemben csapásokat adó és elszenvedő felek álltak!

18 Pázmánynak sikerült a katolikus egyházat talpra állítania. Ezt követően katolikus részről a pozíciók visszaszerzéséért, a hívek lélekszámának gyarapításáért folyt a küzdelem, a protestánsok oldalán pedig a puszta létért. A protestáns fő- és köznemesek elleni fellépésre jó ürügyet szolgáltatott a Wesselényi-féle összeesküvés, de ez az úgymond "lázító" lelkészek tevékenységének megakadályozásához is elégséges alapot teremtett. Az 1671-8l-ig tartó időszak a két pozsonyi vésztörvényszék működésének, a tihanyi kihallgatásoknak, a protestáns prédikátorok bebörtönzésének, megkínzásának, gályarabságra hurcolásának és némelyek erőszakos katolizációjának idejeként méltán kapta a „gyászévtized" elnevezést.

19 Ellenállások azért helyenként előfordultak, pl. Felsőörsön Sobri Márton prépostot a helyi színtiszta kálvinista lakosság félholtra verte, mert templomukat akarta elfoglalni. Ugyanígy Alsóörs lakossága is vállalta nem egy alkalommal a tömegverekedésig elfajuló tettlegességet. Református vallásukat nem hagyták el, templomukat, iskolájukat megvédelmezték, megőrizték.

20 Ezt tették a tótvázsonyi reformátusok 1753-ban, amikor a templomuk elfoglalására megérkezett embereit a püspöknek elkergették.

21 Az 1681. évi soproni országgyűlés a földesúri jogok épségben hagyásával biztosította a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, meglévő templomaikat, ha katolikus módra felszentelve nem voltak, visszakapták, használhatták, az elvettek helyett pedig templomépítésre telket kellett kapniuk (XXV és XXVI. te). Ezek voltak a törvényben megjelölt, azaz articularis helyek.

22 Az 1691-ben megszületett Explanatio Leopoldina viszont a törvényt félreértelmezve, a nyilvános vallásgyakorlatot ezen articularis helyekre korlátozta, másutt csupán magán-vallásgyakorlatot tett lehetővé (lelkész és gyülekezet nélkül!). 1701-ben a törvényt azzal a rendelettel egészítették ki, amely a töröktől visszahódított területen csak a római katolikus vallás szabad gyakorlatát engedélyezte. Ezzel a Somogy megyei reformátusságot teljes egészében megfosztották vallásgyakorlatától.

23 1710-ben került a Veszprémi Egyházmegye élére Volkra Ottó püspök, aki földesúri jogaival élve 1717-ben a veszprémi, majd az ősi, továbbá a Veszprém környéki protestánsok vallásgyakorlatát szüntette meg, elűzve papjaikat, tanítóikat, elfoglalva egyházi épületeiket. A veszprémi reformátusok ettől kezdve Szentkirályszabadjára, Nemesvámosra, Kádártára jártak ki istentiszteletre. Előfordult, hogy az éjszaka leple alatt szöktek ki a városból, mert a püspök megbízottai a környező falvak református templomainak felkeresését is igyekeztek megakadályozni. Többen ezért költöztek el a városból oda, 141