Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése tánsok katolikus himnuszokat, katolikusok protestáns dicséreteket), egymás szertartásait nem zavarták. A két felekezet hatott egymásra, hitvitákat az egyházak hivatalos képviselői folytattak csupán, akik viszont ekkor még nem szítottak ellentétet híveik között. Előfordult, hogy a többségben lévő protestánsoknak a római katolikus falusfeleik is segítettek templomuk felépítésében, mint pl. Füreden, Lovason és Dörögdön.

3 Az ellentétek az 1580-as évektől éleződtek ki, de először a két protestáns felekezet, az evangélikus és a református között. A vita a szertartások és az úrvacsora körül bontakozott ki, amely azután a csepregi hitvitával 1591-ben szakadáshoz vezetett.

4 Ez már a gyülekezetekben is éreztette hatását. Veszprém megyében tíz olyan falut soroltak fel, amelyeket az evangélikusok foglaltak el a reformátusoktól, viszont az evangélikusok szerint ezek eredetileg lutheránus közösségek voltak, s egyszerűen csak visszatértek régi egyházukhoz.

5 (Nagyvázsony, Ugod, Lovászpatona, Tés, Bakonybánk, Bakonyság, Vaszar, Dabrony, Kerta, Noszlop.) Előfordult egymás lelkészeinek elűzése, mint pl. Gyimótról és Nyaradról a református, Vaszarról az evangélikus prédikátort kergették el, de nem volt egyedi eset, amikor egymás hitére térítettek lelkészt, gyülekezetet egyaránt. A Kemenesvidék ötven falujában a kálvini irány nem tudott gyökeret ereszteni, a térség 1680-ig teljesen lutheránus maradt, de egyetlen plébánia sem tudott ez ideig létrejönni.

6 Itt a lutheránus irányzat olyan erős és elszánt volt, hogy amikor Szergényben Lénárt Benedek esperes az evangélikus templom szószékére felbocsátotta egy református lelkipásztor rokonát, egyházának vezetése ezért megfosztotta őt esperesi hivatalától.

7 A római katolikusok és az evangélikusok között egyedül a Muraközben került sor e korai időben összetűzésre, igaz, nem a hívek között. A földesúr, Zrínyi György űzte el a katolikus papokat és hányatta ki a templomokból a szentképeket.

8 Zalaszentgróton - amely azon kevés települések egyike Zalában, ahol a protestantizmus erőre kapott - pedig a református lelkipásztor a lutheránus híveket igyekezett kálvinistává formálni. Egyébként itt mindhárom felekezetű közösség megmaradt, de viszályt többnyire a református lelkipásztor és iskolamester okozott csak.

9 A Balaton-felvidéki evangélikusokról (Kővágóörs, Mencshely, Dörgicse, Kapolcs, Taliándörögd, Akaii) a korabeli források, mint kálvinisták közé beékelt, általuk átmenetileg elfoglalt, azonban lutheránusnak megmaradt közösségekről beszélnek,

10 amelyek azonban napjainkig ezt a helyzetet őrizték meg. Somogyban viszont a lutheránusok döntő többsége kálvinistává lett, itt a kálvinizmus különösen erőssé vált, több mint száz református egyházközség jött létre," s a lutheri irányzat soha meg nem erősödhetett. Fejér megyéből ismeretesek ugyan durva összecsapások evangélikusok és katolikusok között már a 16. század első feléből, de ezek nem voltak sem 13

ç