Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése a három nagy egyház tagjainak szemszögéből végigkövetni, elemezni. Az egyes egyházak hivatalban levő tisztségviselőinek magatartása meghatározta a falusi közösségek reakcióit és egymáshoz való viszonyát, hozzátéve, hogy mindezeket az adott kor felfogásának, normarendszerének tükrében szabad csak vizsgálni, elemezni, hisz az adott korban meghatározott, sokszor összetett történelmi események döntötték el, hogy melyik felekezet kerülhetett a másikkal szemben fölénybe. Ezért nem csak protestáns-római katolikus, hanem protestáns-protestáns szembenállásról, sőt, durva ellentétről is beszélhetünk aló. századtól egészen a 19. századig bezárólag tartó időszakban. Ez az ellentét a római katolikusok és protestánsok között pedig a 20. század közepéig elhúzódott. A harc mindvégig a vélt igazság kizárólagosságáért, egyedülvalóságáért, a hatalomért és a lelkekért folyt. A szembenálló felek mindenike pedig Krisztus nevét tűzte zászlajára. A reformációnak Magyarországon való első megjelenése az 1520-as esztendők végére tehető. A mohácsi csata előtt néhány esztendővel már Székesfehérvárról és Sopronból ismertek lutheri tanokat hirdető lelkipásztorok, sőt, főpapok. Az 1530-as években Pápán jelentek meg az új vallási tanoknak hirdetői és követői, majd az 1540-es évektől az egész magyar nyelvterületen tért hódított a hitújítás. Azaz, amint egész Európában, úgy itt is a katolikus megújulási mozgalomból nőtt ki a reformáció, amely elszakadva az elindító eszmei közegtől, önálló útra térve több ágra bomlott.

1 Témánk szempontjából ezt aló. századtól a 20. század közepéig tartó időszakot a különböző felekezetű közösségek egymáshoz való viszonyának jellemzésével a következő korszakokra bonthatjuk: I. 1520-1591-1612-ig II. 1616-1716-ig III. 1716-178l-ig (benne 1745-1762) IV. 178 l-l 948-ig V. 1948-1989-ig VI. 1989-től A korszakok természetesen nem voltak egységesek, azonban egy-egy fő tendencia jellemezte valamennyit, bár területenként eltérések figyelhetők meg. Az első korszakban a katolikus egyház szétzilálódott, a lakosság 75-80%-a protestánssá lett. A paphiány miatt sok katolikus közösség is protestáns prédikátort hallgatott „baromként élni nem akarván".

2 A mintegy hét évtizedig tartó, a reformáció eszméit befogadó első időszakban figyelemreméltó ellentétek az egyes felekezetek között nem voltak. Szinte akadálytalannak bizonyult a reformáció térhódítása. Békés egymás mellett élés jellemezte az időszakot. A katolikus mintájú egyházkormányzat megmaradt. Gyakori volt a közös templomhasználat. Egymás énekeit kölcsönösen énekelték (protes138