Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése S. Lackovits Emőke Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században A római katolikus Veszprémi Egyházmegye a magyar nyelvterület egyik nemcsak legrégebbi, hanem legnagyobb egyházmegyéje is volt, területe csaknem felölelte a Dunántúli Református Egyházkerületet, amely a régi Dunántúli és a Felső-Dunamelléki kerületekből 1734-ben egyesült. Ez a térség a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület döntő többségét is magába foglalta. Tekintettel arra, hogy a térség vallásilag veg yes volt és maradt - a vizsgált időszakban három keresztény egyházhoz tartoztak az itt élők: a római katolikushoz, az evangélikushoz és a reformátushoz -, ezért a különböző vallási közösségek és ezek tagjai kapcsolatának jellemzőit feltárni megkerülhetetlen feladat. Az ebben a térségben élők együtt élése vagy csak egymás mellett élése nagyszámú kérdést vet fel a múltat, az egyes egyházak híveinek egymással való kapcsolatát vizsgálva. Ezekre a felmerülő kérdésekre pedig csak alapos körültekintést igénylő, nagyon összetett válaszok adhatók. A római katolikusok és a protestánsok, továbbá a protestáns egyházak tagjainak együttélése, ennek jellegzetességei csak bizonyos történelmi események felelevenítésével válnak igazán érthetőekké. Ez a terület, azaz a Dunántúlnak jelentős része az egész Dunántúllal együtt abban a sajátos helyzetben volt, hogy területén már a 17. században három felekezet létezett és az itt élők e három felekezet között oszlottak meg. Nagy számbeli ingadozással tartoztak valamely felekezet egyházának tagjai közé. Hovatartozásukat nem mindig önként, szabad elhatározásukból döntötték el, gyakran erőszakkal térítették egyik vagy másik egyházba őket, s mindezek a különböző egyházak tagjainak egymáshoz való viszonyát nagymértékben meghatározták. Nem haszontalan ezt a folyamatot és a jelenséget, valamint a jellemzőket 137