Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Balla Ferenc: Egyházi intézmények és társadalmi szervezkedés - P. Galambos Ferenc Iréneusz OSB: Ökumenizmus a burgenlandi Őrségben

Egyháztörténet felekezetek együttélése A 80-as években rendszeresen összejöttek a katolikus, evangélikus és református lelkészek és munkatársaik, ugyancsak váltakozva az egyes plébániákon ill. parókiákon: imádságra, beszélgetésre. Ez egy idő óta szünetel, viszont minden évben nagyobb szabású közös rendezvényre kerül sor: a katolikus megyéspüspök és az evangélikus szuperintendens asszony szervezésében a katolikus és evangélikus papok számára. Legutóbb pl. Kismartonban a bécsi egyetem református professzora ismertette „A megigazulásról szóló katolikus és evangélikus megegyezést", melynek aláírására 1999 novembere végén került sor Augsburgban. Rendszeresek az ökumenikus esketések, melyeket közös megegyezés szabályoz. Élünk a lehetőséggel, hogy utólag is „szentesítsük" az egyoldalúan megkötött házasságokat, az ún. „gyökeres orvoslás" (sanatio in radice) keretében. Nem tagadjuk, hogy eddig még nemigen tapasztaljuk ezeknek mindkét fél ill. felekezet irányában való pozitív kisugárzását, vagyis, hogy az ilyen ökumenikus házasságok valóban „hídépítések" lennének. Sokkal gyakrabban megesik, hogy ki-ki a saját vallását hanyagolja, minthogy azt buzgón gyakorolva támogatná társa saját egyházában való aktív életét is. Nagy reményeket főzünk ezért a most megindult ökumenikus jegyesoktatáshoz, ill. szemináriumhoz, melyben mindkét felekezet lelkészei közreműködnek. Mindezeknek a kezdeményezéseknek folytatódniuk kell a bázison, vagyis az alapoknál, a mindennapi életben, hogy egymás értékeit jobban megismerjük, megértsük, szeretetben gyakoroljuk és így törekedjünk megvalósítani és élni tudjuk Krisztus Urunk végrendeletét, amit az Utolsó Vacsora főpapi imájában hagyott ránk. 136