Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Darkó Jenő: Egyháztörténeti és diplomáciai adalékok Pannónia frank hódoltatásához

Egyháztörténet, felekezetek együttélése hágón és a Cennis völgyén ereszkedik a fősereggel a Pó völgyébe. Desiderius Páviába zárkózva várja be ellenfele támadását. Ekkor egy elkeseredett, nyolc hónapos ostromra kerül sor, végül is 774. június 5-én Desiderius megadja magát Nagy Károlynak. Éppen a nevezetes „Donatio Constantini" megújí­tása alkalmából tudjuk, hogy Nagy Károly nem várva be Pávia elestét, 744 húsvétját (április 6.) Róma falai alatt táborozva tölti. Éjszakánként kint alszik a város falain kívül, csak nappal tér be újólag a városba. Miután pedig Pávia ostroma véget ért, és Desiderius megadta magát, Nagy Károly felveszi a büszke „rex francorum et langobardorum" címet. Azzal jelezte, hogy a két királyságot személyes hatalmánál fogva egyesítette. Mostantól fogva ő egy­aránt a frankok és langobardok királya egészen 800 karácsonyáig, császárrá történt felkenéséig.''' Desiderius a színlelt behódolást követően Constantinopolisba, a képrom­boló császár, V. Konsztantinosz (741-775) udvarába menekült, ahol is patri­ciusi címet kapott. 2 " Nyilvánvalóan a képtisztelő Rómának segítséget nyújtó frank király és a képromboló Bizánc között külpolitikai feszültség keletke­zett. Ugyanakkor Nagy Károly itáliai foglalását követően görög kézen, Dé­len csak Kalábria, Ottranto, a nápolyi partvidék, 21 Északon pedig Velence, Isztria és a dalmát partvidék maradt. 22 IV. Leó (775-780) apja képromboló politikáját folytatta. Leó igen fiatalon, mindössze harminc évesen meghalt. 23 Utóda, VI. Konsztantinosz (780-797) kezdetben anyja, Iréné anyacsászárnő gyámsága alatt állt. 781-ben eljegyezték számára a frank király egyik leányát, Rotrudát. 24 Iréné diplomáciai tárgyalásokat folytatott I. Hadrián pápával, amelynek eredményeként 787 májusában, Nikaiában megtartották azt a zsi­natot, amelyen elvetették a képromboló császárok intézkedéseit, és helyreál­lították a szent ikonok tiszteletét. 25 A zsinat azonban megrontotta a viszonyt Iréné és fia között. Előbb Iréné akaratából felbontották (787) a jegyességet Nagy Károly leányával, 26 majd pedig VI. Konsztantinosz ragadta magához a hatalmat (790 szeptembere). 27 797 márciusában egy, az arabokkal vívott sze­rencsétlen hadjárat következtében a hadsereg fellázadt ellene, Constantino­polisban, a császári palotában megvakíttatták. Ezt követően Iréné egyedural­kodóként lépett Bizánc trónjára. 28 - Iréné itáliai politikája nem volt követke­zetes. Ingadozott a frank és a lombard szövetség fenntartása között. A kép­tisztelet helyreállítása jelentős közeledés volt a latin szertartás felé, de ugyan­akkor Iréné és Hadrián pápa között mégsem volt egyetértés. 24 így teljes bu­kás kísérte vállalkozását, amikor Desiderius fiát, Adalgis-t vissza akarta he­lyezni a lombard trónra. Nyilván erre a háborúra utal a Chronicon Moissia­cense 789. évi feljegyzése. 30 A háború eredményeként Bizánc elveszítette Beneventumot és Isztriát, csak a mai Horvátország területét tarthatta meg, nyilvánvalóan Dalmáciával együtt. 31 Nyugaton az új császári hatalomnak egy germán törzsi alapja volt, amihez párosult a pápai jóváhagyás. Nagy Károly hatalmának reális alapját az a kirá­10

Next

/
Thumbnails
Contents