Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Medgyesy-Schmilki Norbert: Bevezetés a csíksomlyói passiójátékok forrásaiba

Imádságok, szakrális szövegek „Az Isten mindenhatóságának tárháza" Szent Anna tiszteletére íródott. A Mária-litániában találtam adatot a betániai jelenetre, de nem a hagyomány szerinti nagyszerdára, hanem nagycsütörtökre helyezi a búcsúzást: „Ki a te Fiadtól utolsó vacsoráján, hogy Jerasálembe kinszenvedésére sietett, szomorú búcsút vettél."

1

" Ennek ellenére a kiadási éve miatt (1773) kevésbé lehetett forrása a színjátékoknak. A színjátékok forrásait a csíksomlyói nyomda kiadványai között nem találtam. Összefoglalás Összefoglalásként elmondható, hogy a passiójátékok előadásában és motívumaiban patrisztikus és középkori gyökerű keresztény hagyomány továbbéltetéséről van szó. Jézus Krisztus szenvedésének bemutatása azt a célt szolgálta, hogy a hallgatóság bűnbánatát, vezeklését felkeltse. Erre a legkülönfélébb szereplők szavaiból találtam utalást. A kívánt eredmény elérésére kiválóan alkalmasak voltak a szenvedő anya keserveinek, Júdás lelki furdalásának és a pokolbéli látomásoknak a bemutatása. A színjátékok gerincét Jézus szenvedése adja, amelynek forrása a négy evangélium volt. A bibliai szöveget csak a keresztfán elmondott szavaknál vették át szó szerint, a többi helyen költői parafrázist alkalmaztak a darabok írói. Az utolsó vacsora és a lábmosás sehol sem szerepel a drámákban. Jézus elfogása, a főpapok és Pilátus elé hurcolása szinte mindegyik misztériumjátékban bemutatásra került. Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát, továbbá a XVI. század eleji kódexeink devóciós passiói Mária és Jézus együttszenvedésére, compassiójára teszik a fő hangsúlyt, Mária szemszögéből ábrázolják a szenvedéstörténetet. A csíksomlyói passiójátékokban ez csak a betániai jelenetben és más Máriasiralmakban olvasható. A misztériumdrámák Krisztus-központúak, sokkal szigorúbban követik a bibliai cselekményeket, mint a devóciós passiók és a korabeli énekeskönyvek. A XVII. századi kéziratos és nyomtatott énekeskönyvek a világba lépő Krisztus monológjánál és a Mária-siralmaknál szolgáltak forrásként. Több helyen szó szerinti egyezést találtam Kájoni „Cantionale Catholicum"-a és a drámák szövege között. Júdás-siralma csak Kájoninál fordul elő, az ördögjelenetek középkori eredetű népi játékokból származtathatóak. Péter-siralmat csak a Kájoni Cantionaléban és a Bocskor-kódexben találtam. Martin von Cochem népszerű Jézus-életrajza, a „Makula nélkül való tükör" az összes bibliai és apokrif jelenetet tartalmazza, amelyik a csíksomlyói színpadon előadásra került. A színjátékok írói egymástól is merítettek, ezt a gyakori szó szerinti egyezések bizonyítják. A legtöbb egyezést az 1736-ban, 1748-ban, 1759-ben és 1767-ben bemutatott misztériumok között találtam. Egész jelenetek átvéte207