Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - P. Jáki Sándor Teodóz OSB: Csángómagyar Aranymiatyánk

Imádságok, szakrális szövegek Az Aranymicttyánk-imádság Bálint Sándor könyvében

8 az Aranymiatyánk-imádságról ezt írja: „...aszszonynépünknek máig egyik legkedvesebb elmélkedő imádsága: Jézus édesanyjának, Máriának elmondja, hogy mi várakozik reá a nagyhét napjaiban." - Néhány sorral később: „...voltaképpen Jézusnak édesanyjától való első, virágvasárnapi búcsúzkodása, amely a kánoni evangéliumokban nem fordul elő". Közli Bálint Sándor a teljes imádságszöveget

9

, amelyben világosan tagolódik az Aranymiatyánk napról napra: Virágvasárnap, szent Nagyhétfő, szent Nagykedd, szent Nagyszerda, a nagy és szent Zöldcsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat a húsvéti szent nappal együtt. A közölt imádság végén szép ígéret van, a mely alapvetően jellemzi archaikus népi imádságainkat: „Monda erre a Boldogságos Szűz Mária: azon halandó, ki e szent jóslatokból álló Aranymiatyánkot egyszer vagy többször átimádkozandja, és megemlékezik az én hét fájdalmamra, és legkedvesebb Fiam kínszenvedésére és halálára: az nem lesz elfeledve az egekben. Eletében minden kérése meghallgattatik, holta után pedig lelke az Isten előtt fog ragyogni az örök üdvösség fénysugarában, mely a végtelenségig nagyobbodik mindörökké. Amen." Az Aranymiaiyánk-ének Bálint Sándor azonban nem említi könyvében, hogy az Aranymiatyánknak énekelt formája is lett volna. Pedig Csernik Máriának moldvai vagy Farkas Jánosnénak Nógrád megyei éneklése után számunkra már alig képzelhető el, hogy ne az énekelt változat lenne az Aranymiatyánk előadásának korábbi formája. Nógrád megyei gyűjtésével kapcsolatban Erdélyi Zsuzsanna már „ima-énekről", „funkcióváltás folyamatáról", sőt „az énekből imává válás menetéről" ír, mert ő már ismerte az énekelt

10 Aranymiatyánkot. - 1976-ban kiadott könyvében még ezt is közli róla: „Ez az ének a ponyvái terjesztés révén meglehetősen ismert párbeszédes szerkezetű, tagolt prózaritmusú imádságnak, az Aranymiatyánknak tudomásunk szerint a szakirodalomban még nem rögzített strófikus, tehát kötött ritmusú változata. Az ismétlődő formulára épített szövegben Krisztus a Nagyhét eseményeit vetíti fel Mária elé 'napi' bontásban. Eredete a középkorra nyúlik vissza, apokrif hagyományok sugallatára, a Jézus és Mária között lejátszódottnak vélt búcsújelenetre." Maga a szó - Aranymiatyánk - az egyik szép bizonyítéka magyar népünk értékelő buzgóságának. A miatyánk szó ugyanis ebben az esetben csak annyit jelent: imádság. Mellette az arany jelző pedig az értékességet jelzi. De egyszerűen az is benne van, hogy ezzel nem a krisztusi Miatyánkot „halványítja el" - sőt még az Üdvözlégyet sem, melynek a katolikusok gyakorlatában 149