Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Koncz Pál: Színes „szentkép” kőnyomatok restaurátor szemmel

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek Vándor szentkép-nyomatáms kolpolter a 19. században (Marlin-Ch

artier nyomán) ra készítettek.

1 Ezt tehát kifejezetten lehetővé tette az egyszerű dúcképzési és sokszorosítási technika. Az egyedi, alkalmi, majd egyre elterjedtebben manufaktúraszerű sorozatmunka révén utólag kiszínezett olcsó metszetek, a tarkára kifestett nyomatok iránt idővel mindenütt növekedett az igény. Ez a szükséglet hívta életre a tökéletes egyformasággal olcsón sokszorozható, - tehát a drága, mert időigényes kéziszínezési munkafázist kiküszöbölő - színes sorozat-nyomtatás technikáját. Az első ilyen sokszorosító technika, a színenként külön elkészített dúcról nyomtatott fametszeté a középkor végén már megjelent ugyan, de még nem vált tömegessé. Ennél sokkal finomabb, részletgazdagabb és árnyaltabb hatást lehetett elérni a több, egymást kiegészítő rajzú litográfiái kőről színenként sorban egymásra nyomtatott kromolitográfiával. Ezt a tömeges színeskép nyomtatás területéről majd csak az 1904-ben föltalált offset tudta kiszorítani. Mára a színes kőnyomat szinte kizárólag a művészi sokszorosító grafika területén létezik, ahol már kifejezetten nincs szükség nagy szériaszámra, legföljebb egy kisebb sorozatnyira. A színes kőrajz, kromolitográfia speciális anyagokat és sajátos szakértelmet, legfőképpen időrabló kézművességet igényel. Alapul csak egy bizonyos bajorországi kőfajta alkalmas, melynek bányái mára kimerültek. Ezért már virágkora idején is az egyik legdrágább nyomatfajta volt. A kőnyomat feltalálója, kifejlesztője Alois Senefelder müncheni nyomdász (1771-1834), aki 1798-99-ben állított elő először solnhofeni mészkő üvegsimára csiszolt, vegyileg festékmegkötésre alkalmassá tett felületére speciális krétával, tussal rajzolt képről sokszorosítható síknyomatot. Hengerpárral rendelkező, úgynevezett csillagprése között áthajtott kőlapjáról a kissé nedves papírlapra nyomódik át a festék. A lényegében egyező színes litográfiánál több kőről színenként egymás után nyomtatnak a kiváló minőségű papirosra

2 A szakszerűtlenül, téves általánosítással olajnyomatként emlegetett színes képek a legritkább esetben nevezhetők ténylegesen olajnyomatnak, sőt a valóban olajnyomatnak minősülő technika előfordulása már ritkaságánál fogva is jelentős. A téves elnevezés magyarázata az lehet, hogy a litográfia egyik válfajánál a 19. század közepétől kezdve valóban alkalmaztak gyorsan száradó lenolaj alapú festékeket.

3 Klasszikus olajfestmények igényes reprodukciós sokszorosítására negyven-ötven, egyenként elkészített színbon98