Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Koncz Pál: Színes „szentkép” kőnyomatok restaurátor szemmel

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek tással sorra vitték fel és nyomtatták a kő-alapokról a többszín-nyomatokat, de a köznépnek szánt olcsóbb lapok kezdettől fogva kevesebb kővel nyomattak. A korai szakaszban alkalmazott színek jellegzetesen elütnek a későbbi finomítások során kifejlesztettektől. Ezek: a tompa sötét okker, rőt vörösesbarna, cinóbervörös, berlini- vagy poroszkék. Mindezek az általánosan alkalmazott lakkozás öregedése folytán mára sárgásbarna „patinás" tónust is kaptak. A fedőlakk anyaga rendszerint a bútorművességben politúrlakként ismert indiai akácmézga: a sellak, ritkábban mastix, vagy vízüveg. A korai szakaszban csak négy színt használtak, fekete felülnyomás nélkül; a kontúrvonalak sötétségét úgy érték el, hogy a színek összegződése sötétbarna hatást adott. A későbbi többszínnyomatos litografálásban legalább 8-10 színt nyomtattak egyenként elkészített kövekről külön fekete rajzos fölülnyomással kiegészítve.

4 Ez is hozzájárult, hogy a kromolitográfia mindvégig kifejezetten drága, mert különösen igényes nyomdai kivitelezést kívánó nyomattípus maradt. Ennek a ténynek mérlegelése fontos lehet a kutató számára annak érdekében, hogy az adott kor értékviszonyai közé vetítve értékelni lehessen egy-egy színes kőnyomatos szentkép megvásárlásának, birtoklásának jelentőségét. Fontos lenne megismerni a korabeli nyomdai, kiadói és kiskereskedelmi árjegyzékek ill. leltárak adatait. A múlt század derekán már általánosan elterjedtek Európa-szerte az eleinte kevesebb színnel készült kromolitográfiák. A technika magyarországi megjelenését, terjedését többé-kevésbé ismerhetjük.

5 A század második felében egyre-másra alapították az új kőnyomtató intézeteket, de ezekben szinte kizárólag üzleti-ügyviteli és reklám nyomtatványokat produkáltak. Ügy tűnik, nem állítható határozottan, hogy a tárgyalt nyomdatechnikával nagyméretű vallásos témájú kromolitográfiákat hazai nyomdák is készítettek volna. A századforduló nyomdászati szaksajtója a sokszín-nyomatos kőrajzot még mint újdonságot tárgyalta hazai viszonylatban. A Fogarassy Mihály nagyváradi kanonoknak 1842 karácsonyán fölvetett eszméje nyomán 1848 májusában alapított katolikus egyházi könyvkiadó társulat (1852től: Szent István Társulat) sem rendelkezett még hosszú ideig Düsseldorfi kőnyomtató prés 1890 körül (Bagel önálló nyomdaüzemmel. A nyomán) Stephaneum-nyomdát csak 189999