Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Farkas Irén: Tizennyolcadik századi csíki faragott kőkeresztek

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek tudatos megerősítését és megújítását szolgálták, a liturgikus formákat egységesebbé, erőteljesebbé és látványosabbá tették, új kultuszok és hitéleti formák ajánlásával. A Mária-tisztelet alátámasztást nyert a Tridenti Zsinatnak a szentek és Mária képeinek tiszteletéről, a búcsúkról, a bűnbocsánatról szóló tanításaival.- Országosan megnőtt a búcsújáró helyek száma, dinamikája, és jelentősége. Csíksomlyón ez idő alatt erősödött meg a Mária- kultusz, a pünkösdi szentbúcsú s vált kultikus kegyhellyé a ferencesek gondozásában. Nemcsak Csík, hanem Felsőháromszék területe is beletartozik ebbe a szentségi tájba. A felélénkülő hitélet szenvedélyét, a vezeklést, az önostorozó, bűnbánó körmenetek tanúsítják. A fogadalmi és köszönő jellegű zarándoklatok száma megnőtt, mert „a barokk kor vallásossága átjárt, áthatott mindent, az élet egész területét- a nagy szellemi irányzatok közül az utolsóként".

4 A XVIII. század Erdély részére is meghozta a katolikus vallás fellendülését, a vallási megmozdulások szabadságát, a társulati élet bensőségét" - írja Boros Fortunát.

1 E század Csíkban is „templomépítő évszázadnak" számít, ekkor nagyobbítják, toldják meg új hajókkal a régi, középkori gótikus, már szűknek bizonyuló templomokat, átépítik, immár az új stílus, a barokk jegyében. Ugyancsak e század végére tehető a közös egyházmegyébe tartozó falvak plébániáinak különválása/' és ebben a periódusban születnek a fogadalmi-, búcsú-, és emlékkeresztek, amelyek ma is még láthatóak Csíkban. A 18. század itt sem ígérkezett nyugodalmasnak. Az előző század, már igencsak megviselte Csík népét „nagy romlásaival", pestissel (1646), a tatárdúlásokkal, majd a kurucdúlással, mellette természeti csapásokkal is (mennykőhullás, aszály, éhínség) búcsúzott. A 18. század első évtizedei sem hoztak javulást. A társadalmi csapásokat természeti katasztrófák, s a velük járó éhség, s ennek függvényében a betegségre való diszpozíció következtében, járvány ütötte fel fejét. A kuruc felkelések megtorlásai elől a nemesség egy része Moldvába, a szegények az erdőre menekültek.

7 Utána a kor legkegyetlenebb betegsége a pestis, a döghalál „grassál", pusztít Csíkban és Gyergyóban, 1709 és 1710-ben, majd rettenetes aszály, éhínség és újból a pestis, a legszörnyűbb 1719- 20 - ban, amikor falvak lakosságát tizedeli meg, hogy újból felüsse fejét a század végén két alkalommal is. Ezidőben a katolikus egyház nagy nehézségekkel küzd, a 17. század közepén Erdélynek nincs püspöke, a tatárdúlás, pestis, a lelki támaszt adó papságot is megtizedelte. A hiányt a misszionáriusok, licentiátusok pótolták. A ferences missziók feladata volt a katolikus hit ébren tartása mellett a nép bátorítása a nagyon reménytelennek látszó helyzetben. A 18. században, Csíkban is működnek licentiátusok, s ezek ugyanazt a jogállást kapták, amit Pázmány bíboros előírt. „A fentebb ismertetett csapásoktól megtizedelt papság miatt fokozottabban és hosszabb ideig volt rájuk szükség... a prokuráto68