Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Szilágyi István: A kálváriakutatás helyzete Magyarországon

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek zett hasonló kutatásokat, tudja, hogy ez milyen kevés eredményt hoz néha, s ezzel ellentétben mennyire idő- és pénzigényes. Az egyházi névtárak (schematismusok) szempontunkból forráskiadványnak tekinthetők. Adataik azonban nagyon hézagosak. Legtöbbször megállnak a miséző helyek, kápolnák megemlítésénél. Egyházkormányzatilag ugyanis a továbbiak jórészt érdektelenek. Rendkívül szórt adatokhoz lehet csak jutni a különböző tudományágak szakkönyveiből is. A kálváriák kivétel nélkül az adott szak peremére szorult, véletlenszerűen említett alkotások csak. A helyzet tehát a közvetlen forrásokhoz hasonló. A könyvek többsége azonban könnyebben hozzáférhető, kivéve néhány külföldi kiadványt, amelyek pedig gyakran eligazítók volnának a nemzetközi kutatás legújabb eredményei és az összefüggések, kapcsolatok feltárása ügyében. A kutatás apró, elszórt adatokból kénytelen tehát egy közel teljes képet felvázolni választott tárgyáról. A helyzetre talán jellemző, hogy a középkori nürnbergi kálvária valószínű legutóbbi feldolgozása

2 alig 170 oldalnyi szövegéhez négy nagy intézmény kiadatlan forrásai, különféle iratai mellett kb. 680 könyvet és más publikációkat kellett a szerzőnek felhasználnia. Ha ezen joggal el is szörnyülködhetünk, azt is meg kell gondolnunk, hogy ahhoz legalább ilyen sok előzmény már rendelkezésre áll. A magyar, illetve a középeurópai helyzet ennél sokkal sivárabb, s amennyiben a publikációs lehetőségek és az írásokért járó tiszteletdíjak nem változnak kedvező irányba, olyan is marad. Egyéni megszállottság ezen alig tud változtatni annak ellenére, hogy a laikus szemével ez a fajta munka nem eszköz- és pénzigényes. Az általános helyzet felvázolását követően egy bibliográfiát kellene adnom, ez azonban egy előadás keretében elviselhetetlenül unalmas, de felesleges is. Két csoportot mégis meg kell említenem. Az első csoport az egyes emlékeket dolgozza fel. Ezek korabeliek vagy utólagosak lehetnek. A korabeliek mindenesetre forrás értékűek, de legtöbbször ájtatossági céllal készültek, s a számunkra fontos adat kevés bennük. Talán a két legismertebb és legfontosabb Kismarton és Pozsony kálváriáit ismerteti.' A későbbiek, maiak szemléletükben tudományos igényűek, de soknak a felfogása és adatbázisa egyoldalú. Néha egész kiváló munkák is találhatók közöttük, mint például Wick Béla írásai.

4 Sajnos, sok kálváriának máig nem akadt kutatója. A színvonalasan helyreállított pécsi kálváriáról megjelent írások jórészt nem lépnek túl a szokásos rutin leírásokon.

5 A második csoport nevezhető igazából a kálváriakutatás speciális eredményének. Ez kisebb-nagyobb területek kálváriáit dolgozza fel, s mint ilyen, egyaránt leltár és az eltérő típusok kutatásának is kiinduló pontja. Már egy századfordulós feldolgozásban, a jezsuita Kneller munkájában

6 megtaláljuk e két elemet szinte az egész katolikus Európára vonatkozóan, ha nem is leltárszerűén, de érintve a fejlődés történetét, ikonográfiát, stb. Ma is alapmű, de 54