Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - P. Madar Ilona: Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu vallásos szokásairól

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Pontos adatot találtam a kórógyi jegyzőkönyvben: „Tapasztaltatván, hogy az eszéki tömlöcben levő református vallástartó rabokról nem szoktak levétetődni a vasak, míg az úri szent vatsorájával élnek. Azonban az Úr vatsorájával élés egyik jele a mi vallásunknak, egyik a szentséges sakramentum közül. Kötelességgé tevődik a lelkésznek, hogy nem szolgáltathatják ki az úri vacsorát, csak ha a rabokról a vasak levétetnek." Ünnepek A szlavóniaiak úgy tudják, hogy a karácsony jövetelét Noé galambjának kibocsátása jelentette. Karácsony szent estéjén szinte az egész falu együtt ünnepelt. Valamikor tüzeket is raktak az utcasarkokon, örömtüzeket. Csoportosan mentek egymás ablaka alá bűvöd estéjén, és énekkel köszöntötték a bentlakókat. Azután mindenki családja körébe igyekezett, és helyet foglaltak a nagy karácsonyi asztal körül. Ilyenkor az asszonyok is odaülhettek az asztal mellé. Azután megvárták, míg a három harang megszólal, hogy köszöntse Jézus jövetelét. Utána a családfő felolvasta a Bibliából Jézus születésének történetét. A gyermekek verseket mondtak, a többiek énekeltek. Először az „Istennek szent angyala", utána a „Krisztus Urunknak áldott születése" kezdetű énekeket énekelték, majd a zsoltárokat sorban. Végül mindenki választhatott magának egy éneket, s azt együtt elénekelték. A megelőző évben férjhez ment fiatalasszonyok különösen nagy izgalommal készültek erre az alkalomra Harasztiban, mert nekik oda kellett állniuk apósuk elé, hogy egyedül elénekeljék a kiválasztott karácsonyi éneket. A vacsora sült kolbász vagy paprikás hús volt. Karácsony első napján délelőtt, délután templomba mentek, úrvacsorát vettek. Másodnapján templom után köszöntötték a Jánosokat, Istvánokat. „Annyi áldás szálljon Jánosunk fejére, Amennyi fűszál van Kórógy mezejébe..." Karácsony napját boszorkányjáró napnak is tartották. „Egyszer azt álmodtam karácsonykor, hogy jött egy szekér, amit egy disznó húzott, meg egy kutya. Hát az csak boszorkányság volt, mert akkor jártak a boszorkányok is, az biztos." A húsvéti ünnepkör első jeles napja a virágvasárnap, ekkor mindenféle nyíló virágból szedtek egy-egy csokrot, kicsi üvegbe vagy bögrébe tették, és az úrasztalára rakták sorba. Az úrasztalára és az előpadokra „pirosvesszős" - piros fejtővel szőtt - abroszokat terítettek. Odahaza az asztalt és az ágyakat szintén így takarták le. így emlékeztek a Jeruzsálembeliek ünneplésére, amikor Jézus bevonult a szent városba. Nagypénteken feketevesszős terítővel fedték le az úrasztalát, otthon az asztalt és az ágyakat is. Azon kívül, hogy templomba mentek, odahaza gyászénekeket énekeltek. Nagypéntek a legnagyobb ünnepünk, amikor Jézus Krisztus annyit szenvedett értünk, és akkor is halt meg. 400