Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Szacsvay Éva: Protestáns ábrázolások és népművészet

Vallásos ábrázolósok, feliratok, szakrális építmények és helyek ni és örök kárhozatra, örök halálra juttatni a gyanútlan hívőket. Ezért is fokozott figyelemre és éberségre buzdítanak a prédikátorok, mert az ördög megjelenése, kártevése minden élethelyzetben lehetséges, álcában, csalással, becsapással. Ugyanezeket a figyelmeztetéseket olvashatjuk a templomok feliratain és ábráin. Visszakanyarodva a 17. századi emlékekhez, bár ezek még gótikus, és/vagy reneszánsz hatású festések, kvalitásaikban már nem érik el a korábbi évszázad munkáinak színvonalát, bár még mindig képfestő mesterek alkotásai. Kelemen A tancsi templom mennyezetkazettája, Parajdi Lajos és Debreczeni László szerint Ws János, 1616. Szirén, a babiloni parázna a gyalakutai 1625-ös mennyezetet ^

ilhdm K

' 197S után

> <

2Z áhra

^ Mezőbándi Egerházi János képíró készítette, a beazonosítást kéziratos munkáival történő összehasonlítás és levéltári források alapján végezte Kelemen Lajos.

10 Szent Simon római katolikus templomának mennyezete 1650-ből való, egy más térség, vagy vidék kiemelkedő kvalitásosabb munkája, noha éppen ezen a mennyezeten tűnik fel először az a jelzés, amely a két kezet szekercével és virággal ábrázolja, azaz a mesterek asztalosnak és festőnek, (asztalosfestőnek) tüntetik fel magukat (Lévay István és Comaromi István), míg a virágozás színvonala emelkedik, hanyatló színvonalú alakos ábrázolás látható a mennyezeten. A festő munkáról egy magasabb színvonalú asztalosfestő munkára való áttérést bizonyítják a Felvidéken e korai időből ránk maradt Csetnek evangélikus templomának festett padjai, a kimagasló színvonalú „divatos" bútor templomba állítását bizonyítva és igazolva, hogy a templom berendezései kezdetekben a míves asztalosság körében készültek, továbbá korai példa a mecenatúra alakulásának bemutatására, kiszélesedésére a köznépi, kis nemesi tehetős paraszti, jelesebb családi, valamint jómódú vagy közép- polgári adományozás térhódítására. A jóval ismertebb alkotó Parajdi Illyés János, aki a tancsi templom alakos mennyezetét festette 1676-ban az előbb említett kutatók szerint a képfestésben esetleg ikonfestésben is járatos lehetett, (bár ennek ellentmond az, hogy ábrázolásaiban nincs nyoma a bizánci v. nyugati ikonográfiái „rendnek" vagy fogalmazásnak,) példája annak az átmenetnek, amikor Ige és ábra még együtt vannak, ez utóbbiak világossá teszik a szöveg tartalmát, a tanítást vagy az intést az idézet szelleme szerint. Munkásságában található az ábrák leggazda36