Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Csoknyai Péter: „Nagykarácsony éccakája”

A mindennapok és az ünnepek vallásossága ben, a 2200 főt befogadó Városi Színházban (ma Erkel Színház) rendezték meg. 1944-ben a háborús helyzet miatt mind Budapesten, mind az ország többi városában elmaradt az előadás. 1945-ben, a háború befejezése után, habár szerényebb keretben, Budapesten újra megrendezték a „Nagykarácsony éccakáját" oly sikerrel, hogy 1946-ban és 1947-ben már a Fővárosi Operaház színpadán került bemutatásra. Az ország ifjúságánál és közönségénél lassan feledésbe merült a „Nagykarácsony éccakája", csak azok emlékezetében élt tovább, akik egykor szereplői voltak az előadásoknak. Ezekben az évtizedekben a „Nagykarácsony éccakája" csupán az ország határain kívül, Nyugaton, Európában és a tengerentúl működő Magyar Cserkészszövetség tagjainál maradt fenn. 1974 nyarán a Cserkészszövetség meghívta Volly Istvánt az USA-ban rendezett nyári nagytáborába, ahol 1500 cserkészt tanított karácsonyi betlehemesjátékokra, kórusfeldolgozásokra. 1968-ban, P. dr. Galambos Ireneus OSB. , a győri bencés gimnázium egykori tanára személyében új hittantanárt kapott a felsőlövői (oberschützeni) gimnázium. Galambos atya számunkra nem volt idegen, hiszen 11 évvel azelőtt, az angliai Sutton Coldfieldben megrendezett jubileumi világ jamboreen, mint az ausztriai magyar jamboree csapat vezetője, parancsnokom volt. О is egyike volt azon magyar fiataloknak, akik nemcsak átélték a két világháború közötti években a magyar népi mozgalom, valamint népünk szellemi és tárgyi néprajzának reneszánsz korát, széles körben való elterjedését az ország lakossága között, hanem mint diák és fiatal cserkészvezető maga is aktív szereplője volt ennek a korszaknak, így már ifjú korából gazdag tapasztalatokkal párosult, elmélet és gyakorlati tudást hozott e téren magával. Idehelyezése után a hitoktatás mellett rövid időn belül bekapcsolódott a burgenlandi magyarság kulturális és vallási életébe. Sajnálattal állapította meg, hogy ezen a vidéken, ahogyan már említettem, a karácsonyi ünnepkör legszebb népszokásai, a betlehemes- és pásztorjátékok, több mint 100 évre visszamenően nyomtalanul kivesztek a magyar nyelvű lakosságnál. Még a legöregebb emberek sem emlékeztek ilyen hagyományokra. A karácsonyi ünnepkör más népszokásait, mint a korbácsolást Aprószentek napján, az újévi köszöntőket mind német, mind magyar nyelven, akkor még gyakorolták. A három király-járás megvolt, mert 1955-től kezdve az osztrák katolikus ifjúság körében az egész ország területén bevezették úgy, hogy a gyűjtés eredményét rendszerint felajánlották valamely karitatív célra a harmadik világba, de abban az időben már a magyar gyermekek is német nyelven adták elő köszöntőjüket. Ezt látva, Galambos atyában is felébredtek az emlékek az egykori „Nagykarácsony éccakája" 364