Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Csoknyai Péter: „Nagykarácsony éccakája”

A mindennapok és az ünnepek vallásossága című előadásokat illetően, és elhatározta, ha már nálunk kivesztek a betlehemes hagyományok, akkor az itteni gyerekek és közönség ismerje meg legalább más magyar tájak betlehemesét, pásztorjátékait, bölcsőcskéit, szálláskeresését. Összeszedte magyar nyelvű diákjait, a mi és más magyar családok kisebb gyermekeit, és elkezdte velük a munkát. Az első felsőőri „Nagykarácsony éccakája" ezelőtt pont 30 évvel, 1969. december 26-án délután került megrendezésre az akkor még csak félig kész felsőőri katolikus művelődési központban. Ez az első magyar karácsonyi előadás, melyet az itteni Magyar Katolikus Nőegylet felkérésére és támogatásával rendeztünk meg, szerény rendezvény volt, de benne a felnőttek és a gyerekek együttműködtek. 1970 őszén Galambos atya mert nagyot álmodni. Összeszedte Felsőőr, Alsóőr és Örisziget katolikus, református és evangélikus gyermekeit, és midőn több mint 100 gyereket és ezenfelül szép számú felnőttet is színpadra állított, megrendezte velük az első, régi értelemben vett „Nagykarácsony éccakáját", ahol gyorsan pergő, színes program keretében kerültek bemutatásra a különböző betlehemes- és pásztorjátékok, bölcsőcskék, karácsonyi népdalok, kórusfeldolgozások. Erre az első nagyszabású előadásra volt Galambos atyának egy meglepetése is számunkra. Meghívta a „Nagykarácsony éccakája" megalapítóját, dr. Volly István zeneszerzőt, aki az előadás előtti napokban megadta a szereplőknek az utolsó simításokat. Mind gyermekeink, mind akkori felnőtt szereplőink számára majdnem olyan élményt jelentett mindez, mint nekünk, egykori soproni diákoknak az, hogy az 194l-es Éneklő Ifjúság alkalmával Kodály Zoltán vezényelte az összes iskola énekkarának zárókórusát. Ekkor pedig Volly István vezényelte az előadás záróműveként „Nagykarácsony éccakája" kétszólamú kórusfeldolgozását, melyben erdélyi református („Nagykarácsony....") és egy dunántúli katolikus karácsonyi éneket („Mennyből az angyal...") egyesítette igazi ökumenikus énekké, amely ma is a világ minden részén elhangzik, ahol magyar fiatalok élnek. Galambos atya elérte célját, mert nálunk, a Felsőőrség három, zömmel magyarlakta községében: Felsőőrön, Alsóőrön és Öriszigeten a „Nagykarácsony éccakája" eredeti formájában ma, 30 év múltával, továbbra is él, sőt, szerves része az őrségi magyarság szellemi népművészetének. Hála Istennek, az 1992-óta működő Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium magyar diákjai az utolsó években szintén bekapcsolódtak karácsonyi betlehemes- és pásztorjátékainkba, ezáltal remélhetjük, hogy lesz megfelelő utánpótlásunk ezen hagyomány továbbvitelében. Galambos atya tehermentesítésére évekkel ezelőtt feleségem vette át az előadás felsőőri szervezését, valamint a betlehemes- és pásztorjátékok, bölcsőcskék és más, a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó népszokások betanítását. A „Nagykarácsony éccakája" hagyományából indult ki, hogy az 365