Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Csoknyai Péter: „Nagykarácsony éccakája”

A mindennapok és az ünnepek vallásossága ti tüzeinél és feljegyezték a már veszni induló népdalokat, meséket, történeteket. Ebben az általános, újjászülető, népi értékekért lelkesedő hangulatban történt, hogy Batta Marika, nyolc éves kislány, 1934-ben elénekelte Volly István népdalgyűjtőnek a Pest megyei Túra falujának karácsonyi köszöntőjét: „Nagykarácsony éccakája, Krisztus születése napja, A kis Jézus aranyalma, Boldogságos szűz az anyja..." Ebből a köszöntőből született annak az újfajta karácsonyi műsornak a címe, „Nagykarácsony éccakája", amellyel Volly István 1934. december 8án teljesen új utakon indult el. Szakított a Gyöngyösbokréta azon hagyományával, hogy a falusi embert kiszakítsa otthoni környezetéből és ideiglenesen szerepelni a városba hozza. Ebben az esetben a városi közönség csupán fogyasztója volt a népi kultúrának anélkül, hogy maga aktívan tett volna valamit annak elsajátításáért. О a karácsonyi betlehemes- és pásztorjátékok, népdalok, valamint népszokások terén behozta a falu szellemi értékeit a fővárosba, és ezernyi városi gyermeket tett ezek aktív szereplőivé. Az első „Nagykarácsony éccakáját", amint már említettem, 1934. december 8-án mutatták be a Budapesti Zeneakadémia nagytermében nagyközönség előtt. Itt kerültek először színpadra gyorsan pergő, színes program során a magyar tájak karácsonyi népi játékai, népszokásai, énekei, kórusfeldolgozásai. Tóth Aladár zenekritikus az egekig dicsérte a kezdeményezést és megjósolta dicsőséges jövőjét. Az újságok, a rádió lelkes cikkekben és közvetítésekben emlékeztek meg a rendezvényről, amely így elindult 13 évig tartó diadalútjára, s amely rövid időn belül Budapesten kívül Soprontól Kassáig, Sepsiszentgyörgyig, majd az egész országot behálózta, és több tízezer gyermeket és fiatalt állított színpadra. Az első, 1934. december 8-i előadás párfogója a Budapesti Magyar Nőegylet volt. Ok kérték fel Volly Istvánt a karácsonyi műsor megrendezésére. A nézők között ott volt Kodály Zoltánné is és az előadás végén megkérdezte Vollyt, miért nem hangzott el az előadáson egy Kodály-feldolgozás sem, mire Volly csak röviden azt felelte, mert a mester eddig még nem írt egy karácsonyi kórust sem. Az 1935-ös „Nagykarácsony éccakájára" Kodály megírta a világ gyermekkarirodalmának mindmáig legnagyobb méretű alkotását, az „Angyalok és pásztorok" című kórust, valamint a legvidámabb gyermekkari művét, a „Karácsonyi pásztortánc"-ot furulyaszóval. 1941-ben a Zeneakadémia nagyterme már kicsi volt a budapesti rendezvény befogadására, ezért az előadást az ország legnagyobb színháztermé363