Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Csoknyai Péter: „Nagykarácsony éccakája”

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Csoknyai Péter „Nagykarácsony éccakája" Előadásomban nem akarok kitérni a karácsonyi betlehemes- és pásztorjátékok, népszokások eredetére és fejlődésére, mert ezen a téren biztos semmi újat nem tudnék mondani jelen konferenciánk szakavatott közönségének. Itt tulajdonképpen két olyan mozgalomról szeretnék beszélni, amelyek korban is összefüggnek, sorsuk is nagyon megegyezik, miután a harmincas évek közepétől 1947-ig magasan ívelő győzelmes fejlődésen mentek keresztül, hogy a kommunizmus éveiben teljesen eltűnjenek, illetve feledésbe merüljenek. A „Nagykarácsony éccakája" tulajdonképpen különböző magyar tájakamin nemcsak szigorúan a mai országhatárokon belül fekvő területeket, hanem az egész magyar nyelvterületet értem -, karácsonyi ünnepkörhöz tartozó egyházi eredetű játékai és népszokásai bemutatásának különleges formája. Habár hazánkban számos vidéken alakultak ki az évszázadok folyamán karácsonyi pásztorjátékok és népszokások, ezeket egészen 1934-ig javarészt csak keletkezési helyükön, valamint legfeljebb ennek szűkebb környékén ápolták, ott voltak ismeretesek is. Főleg a XIX. század második felétől, a nagyfokú és rohamos iparosodás folytán, számos népszokásunk, népdalunk ment feledésbe, és sok esetben úgy nézett ki, hogy tárgyi és szellemi néprajzunk egyes kincsei teljesen kivesznek. Ez állt fenn harminc évvel ezelőttig nálunk, a Felső-Orség zömmel magyarok által lakott községeiben: Alsóőrön, Felsőőrön, Oriszigeten és a tőlünk 40 km-re fekvő Felső- és Középpulyán (ma Középpulya is Felsőpulyához tartozik) a karácsonyi betlehemes- és pásztorjátékok terén is, amelyek itt több mint 100 évre visszamenően teljesen kivesztek. Hála Istennek, éppen a XX. század első éveiben léptek színre az olyan személyiségek, mint Malonyai Dezső, Győrffy István, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Bárdos Lajos, és növendékeik, akik az utolsó percekben áldozatos munkával újból összegyűjtötték veszni induló szellemi és tárgyi népi értékeinket, hogy most már rendszerezve bocsássák őket a szélesebb magyar néprétegek rendelkezésére. Érdekes, hogy az olyan lelki és fizikai megrázkódtatások, mint az I. világháború és a Trianoni békekötés, milyen reakciót váltanak ki a nemzetből. Az I. világháborút és a Trianoni békekötést követő években a magyarság a nemzeti öntudatra ébredés reneszánsz korát élte. Ettől az időtől kezdve a magyar nép igyekezett visszatérni az ősi népi kultúra gyökereihez és lerázni magáról az évszázadok folyamán ráragadt idegen sallangot. 361