Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Szacsvay Éva: Protestáns ábrázolások és népművészet

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek Szt. Mihály ábrázolása a hívő református ember számára egyértelműsíti az angyal alakját. Azért fontos ez (a középkori és koraújkori ábrázolásokon), mert az angyal és ördög összecserélhetőségére, a bukott angyal képzetkör kapcsán középkori eredetű hit élt, melyet a reformáció vallott. Talán ez indokolja azt is, hogy a megreformált egyházak egyetlen szent, ha nem is tiszteletét, de ismeretét és elismerését megtartották, és ez Szt. Mihály alakja volt. A protestáns dogma a halottak kísérőjeként elismeri alakját, szembeállítva mint küzdőt a halott lelkéért az ördöggel és megnyilvánulásaival szemben.

8 Ábrák és feliratok viszonya - teológiai háttér Egy korábbi előadásomban mutattam be az 1760-ból származó debreceni matrikula címlapját, amelyen két „epikus" megfogalmazású angyal látható, mindkettőt patával ábrázolták. A két teljesen egyforma angyalt csak attribútumaik különböztetik meg egymástól, az egyik kezében fáklyát, a másik Mercurius botot tart, egyik a Világosságnak, másik a Sötétségnek angyala. Az ábrázolás jól tükrözi azt a protestáns dogmát, amely az angyalt, mint „középlényt" ismeri, és annak két tulajdonsága szerinti jó és rossz alakját. Ez a tanítás a bukott angyal képzethez kapcsolódik: „De noha az ördögöt is Isten teremtette, el ne felejtsük, hogy az gonoszság, melyet természetének tulajdonítunk nem teremtéséből, hanem megromlásából származik. Mert ami kárhozatos csak van benne, elpártolásával s bukásával maga teremtette azt magának..." ...„ A teremtés kezdetén az ördögök Isten angyali voltak, de megromlás következtében elbuktak..." (9) A 17-18. századi prédikációkban rendszeresen megtaláljuk e két különböző megfogalmazást: az ördöghit alapját képezi az, hogy álcában, a Fény angyalának külsejében képes megjelenni, és ezzel becsapDebreceni matrikula címlapja, 1760. A Világosság és a Sötétség patás angyalai, TtREL II. 16. b. (221) 35