Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Sárai Szabó Katalin: Nőnevelés és mindennapi vallásosság a Magyar Lányok című folyóirat első évfolyamaiban 1894–1898

A mindennapok és az ünnepek vallásossága reggelre való teljes öltözékét. A mi széjjel volt a szobában, azt mind a maga helyére kellett elrakni. A mi étel-vagy italmaradék volt még az asztalon, azt ki kellett vinnem az éléskamrába; minden szobába egy-egy kancsó vizet készíteni, minden szobában felváltva öt-öt perezre kinyitni az ablakot, hogy éjjelre egy kis friss levegő áradjon a szobákba. És mikor meggyőződtem, hogy minden a maga helyén, minden rendben van, csak akkor végezhettem el esteli imámat, csak akkor térhettem nyugalomra én is."

8 Egy alkalommal a főhős kisleány elfelejti kötelességeit, s éjjel amikor édesanyja rosszul lesz, az orvos bármit kér tőle nem találja meg. Mikor édesanyja állapota jobbra fordul megfogadja, hogy esti kötelességeit soha nem mulasztja el többé. A mindennapok vallásosságának másik gyakorlata a templombajárás. A templombajárás kötelességéről, s az ottani viselkedés szabályairól írt Szabóné Nogáll Janka: Zsófika naplója с novellájában. „- Es vasárnap csakugyan nincs dolgod? - Semmi... megérdemlem a pihenést. Hogy én jó voltam egész héten... - ...nem teljesen a magad ereje segített erre. - ...Nem az én igyekezetem, sem a te akaratod csupán, hanem a jó Isten kegyelme." „- Lásd édesem - mondta, mikor kijöttünk -, ha a legigénytelenebb embernél vagyunk is látogatóba, azzal is csak azt teszi minden jól nevelt ember, hogy vele foglalkozik, a háta mögött nem suttog s jobbra-balra nem nevetgél. Hát illenék- e a jó Istennel másként bánni, mint más földi házi gazdával? Mi a templomban az ő vendégei voltunk, az ő hálás látogatói."

9 Mindkét idézetből kitűnik az igény, hogy az életnek szerves részét képezze a vallásgyakorlat, olyan életnek, amely munkával, művelődéssel, pontos időbeosztással telik, amelyben mindennek megvan a maga rendje helye, ideje és szabályai. A betegápolás a vallásos nőnek azon kötelessége, amellyel az életvezetési tanácsadó könyvekben is gyakran találkozunk s ami nemcsak gyakorlati teendők sorát jelenti, hanem a betegápolótól lelkierőt, együttérzést stb. igényel. „A betegápoló feladata ...nem csak a testi, de a lelki szenvedést is enyhíteni. Lehetőleg szórakoztatni kell a beteget, türelmetlenségét, nyugtalanságát, félelmét csillapítani, szelíd, gyöngéd szeretettel vezetni gondolatait Istenhez s megtanítani arra, hogy miként örömmel fogadjuk az áldást Isten jobb kezéből, úgy kell békével, megadással tűrnünk, ha balkezével sújt."

10 A mindennapok vallásosságának a külvilág számára legláthatóbb formája: az adomány. Ez lehet hosszabb távú, ún. tehetséggondozás (a tehetség Isten adománya!), ha pl. egy tehetséges, de szegény fiatal pályáját, tanulmányait segítik. Ez egyben a nemzet iránti felelősség megnyilvánulását is jelenti. De lehet, s ez a gyakori, konkrét pénzadomány a szegényeknek, elesetteknek, „...beszédbe ereszkedett a kis koldussal s így csakhamar megtudta, hogy apja napszámos s úgy keresi kenyerét, de most betegen fekszik és így nincs mit 347