Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Sárai Szabó Katalin: Nőnevelés és mindennapi vallásosság a Magyar Lányok című folyóirat első évfolyamaiban 1894–1898

A mindennapok és az ünnepek vallásossága enniök. A legnagyobb nyomorban vannak és atyja meg fog halni mert nincs pénzök, hogy orvosságot vegyenek..." A novella hősnője pénzt ad a leánynak, mire édesanyja, a grófné így dicséri: „Isten azért ad fölösleget, hogy azt örömmel osszuk meg szegény, szenvedő embertársainkkal!... Ki jót teszen, Istennek szolgál."" Ha a példaként említett asszonyokat, életpályákat nézzük ill. a különböző történetek szereplőit, néhány tulajdonság gyakran felmerül jellemzésükben. Ezek azok a „pozitív tulajdonságok", amelyek a vallásos érzület jellemzését is adják egyben: szívjóság, nemeslelkűség, nagylelkűség, öltözetben, élvezetekben egyszerűség, műveltség, hazaszeretet. Negatív tulajdonságként a legjellemzőbbek: önhittség, hiúság, hivalkodás, becsvágy. A mindennapok világának rendkívül fontos területe, amely szintén összekapcsolódik a vallásossággal, a munka világa, a munka etikája. A tétlenség bűn. A lapban megjelent szépirodalmi művek és tanácsadó írások felhívták az olvasók figyelmét arra, hogy a legnagyobb bűn - bármilyen élethelyzetben él a lány - ha nem dolgozik. A házimunka elsődleges feladata minden fiatal leánynak, még akkor is ha van cseléd, vagy háztartási alkalmazott. Meg kell tanulnia minden otthoni munkát, ehhez a folyóirat is nagyon sok gyakorlati tanácsot ad. Idejének másik részét pedig művelődésre, hasznos erkölcsnemesítő művek olvasására kell fordítania. Tutsek Anna Kis anyám с novellája fogalmazza meg legtömörebben, mi teszi elégedetté az embert: „A kölcsönös szeretet egymás iránt, az Istenbe vetett bizalom és a sorsban való megnyugvás tette őket elégedettekké, vidámakká; főleg pedig a munka."

12 A már említett 1897-es kötetben találunk példákat a katolikus vallásosság megjelenítésére, találkozunk a csodákkal amelyekre a tiszta lelkű gyermekek és az egyszerű emberek a legfogékonyabbak, akik romlatlanságukban, őszinteségükben valódi átélésre képesek, s így vallásosságuk is mentes minden külsőségtől, felszínességtől. Herczeg Ferenc novellájában a főszereplő beteg kislány gyógyulását a tóparti Csodatévő Szűznek köszönheti. Apja tanár és nem hisz a csodákban, sőt ír egy könyvet a babonák ellen „Több világosságot!" címmel. Egyik cselédjük azonban elmegy imádkozni a Szűzhöz és a kislány meggyógyul. A történetben az ártatlan kisleány és az egyszerű asszony mély hite áll szemben a felvilágosult emberével, s a történet vége ennek az ellentétnek szatirikus kifigurázása. „A pap felmutatta a híveknek a csodatevő ruhafoszlányt, a kis leány egyszerre térdre vetette magát, a tanár pedig egyedül állva a térdeplők között, úgy érezte, mintha elvesztette volna egyik inggombját, azért lehajtotta fejét és keresgélni kezdett a földön. A csodatevő Szűz kőajka mereven mosolygott. Ha beszélni tudott volna, valószínűleg azt mondta volna: - Nagy volnál te, óh ember, nagy és fölséges, csak a kis leányod ne volna néha beteg..."

13 A didaktikus céllal megjelenő lap-és könyvkiadásnak, amelynek keretében 348