Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Sárai Szabó Katalin: Nőnevelés és mindennapi vallásosság a Magyar Lányok című folyóirat első évfolyamaiban 1894–1898

A mindennapok és az ünnepek vallásossága méltósággal viselik. Ezek a példák biztatást jelenthettek azoknak a lányoknak akiknek vagyonukat, szüleiket vagy mindkettőt elveszítve kellett szembenézniük a szegénységgel. Azokban a novellákban, amelyek egy-egy korosztálybeli leány történetét tárják az olvasók elé a vallásosság megjelenítése túlnyomórészt a tragikus élethelyzetekben nyújtott vigaszt, erőt jelenti, és segítséget a nehéz döntéshelyzetekben. A vallásgyakorlat formái a lap írásaiban Leggyakoribb az ima. Imádkoznak, ill. imára bíztatják egymást, ha sorsuk reménytelennek látszik, ha segítségre, vigaszra van szükségük. Radnay Róza Három árva с novellájában mondja az elárvult 10 év körüli kislány, - kinek még két testvéréről is gondoskodnia kell - „...Édes anyám mondta: ha imádkozunk az Istenhez, megadja a mit kérünk."

6 Imádkozni kell a fontos döntések előtt, mert aki Istenre bízza magát jól dönt. „.. .Istenhez fohászkodtam, mondja meg nekem mit tegyek, mert a magam bölcsességének vége."

7 A novellák hősei általában szabadon, saját szavaikkal imádkoznak. Kötött imák közül a „Miatyánk" két sora ismétlődik többször. „Legyen meg a te akaratod" és a „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!" Ezek a sorok a novellákban megjelenített nehéz élethelyzetekben nyernek értelmet, hiszen sorsuk lázadás nélküli elfogadása, az Istenbe vetett bizalom segíthet legtöbbet a csapások elviselésében. A bűnösöknek való megbocsátás tanításának megértése pedig gyakorta teszi elviselhetőbbé a kiszolgáltatott helyzetbe került lány külvilághoz való viszonyát, amelyben természetesen rengeteg csalódással kell szembenéznie. A lányok imádkozni édesanyjuktól tanultak. Az édesanya az, aki mindenféle útmutatást adhat az életben, s ezért a leány vallásos érzülete, valláshoz való viszonya is elsősorban az ő kezében volt. Az első imakönyvet tőle kapta, azt élete nehéz pillanataiban mindig elővehette. Több novellában is megjelenik az az attitűd, hogy az elszegényedett, vagy árvaságra jutott lány édesanyja imakönyvéből imádkozik ill. édesanyja bíztató szavai jutnak eszébe: imádkozni kell, bízni az isteni gondviselésben, hogy sorsa jobbra forduljon. A mindennapi ima alkalmai közül az esti imára való előkészületekről Tábori Róbertné: Esteli ima с novellájában kapott útmutatást a fiatal olvasó. „Oh de az én édes jó anyám sok kötelességet fűzött az esteli imámhoz! Alig tértek pihenni testvérkéim, össze kellett rakni ruhácskáikat, megnézni nem szakadt-e le valamelyikről egy gomb, nincs-e valami igazítani, varrni való egyik másik szoknyácskán; jók-e a czipőcskék! Aztán külön-külön székre minden testvérkém ágyacskája elé tisztán, rendesen oda kellett készíteni a 346