Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Olosz Katalin: A református legényegyletek szerepe a falvak életében egy múlt századi magyarvalkói példa tükrében

A mindennapok és az ünnepek vallásossága ság vallásos életét szabályozó fejezetben. Ugyanott viszont arról, „aki a templomban helytelenül viseli magát, nevet, beszélget, integet s nem ügyel az egyházi beszédre", az alapszabályzat úgy rendelkezett, hogy „keményen megfeddendő, s ha helytelen magaviselete közbotrányt okoz, 20 krajcártól 1 forintig büntetendő". A tagdíjakból és büntetésekből befolyt pénz felhasználási módjáról az alapszabályzat két utolsó fejezete rendelkezett. A begyűlt összeg fele részét az ifjúsági olvasó-egylet számára könyvek vásárlására fordította az egylet lelkészvezetője, másik feléből pedig - jól körülhatárolt szabályok szerint - 50 forintra egészítették ki azt a nászajándékot, amelyet minden tag házasságkötése alkalmával kapott az egylettől, s amelynek alaptőkéjét úgy hozták létre, hogy minden ifjú évenként egy napot a pénztár részére dolgozott napszámosként. Külön érdekessége a valkói „legényegyletnek", hogy tagja lehetett „mindkét nemen lévő ifjúság hitbeni megerősíttetésök idejétől fogva nősülésök vagy férjhezmenésök idejéig", ily módon tehát a lányokat is külön megillette férjhezmenésükkor a pénzbeli juttatás. Nem lehetett viszont tag, vagy elvesztette tagsági jogát a „tolvajság, gyújtogatás, gyilkosság, nehéz testi sérelem, paráznaság vétke miatt büntettetett ifjú". E tilalmi szabályozással azonban aligha kellett élnie a magyarvalkói legényegylet vezetőségének, mert a kolozs-kalotai egyházmegye ismertetésének során Magyarvalkót bemutató Mihálcz Elek 1871-ben így írt: „Meg nem romlott erkölcseiknek egy szép tanúbizonysága az, hogy lopás, gyújtogatás, házasságtörés csak névről ismeretesek; törvénytelen, tiltott házasságban élő párok, mit a Bach-korszak alatt a nem nősülhető szabadságos katonák majd mindenütt divatba hoztak, emberi emlékezet óta ez egyházban nem találtattak."

10 Ugyanitt Mihálcz Elek röviden beszámolt a legényegylet hat esztendős működéséről is: „A látogatott népiskolán kívül 1865 óta fennáll ez egyházban egy legényegylet, hol az ifjak vasárnaponkint taníttatnak írás-, számolás-, vallás-, népszerű természettanra vonatkozással a babonákra, s dicséretére legyen mondva az ifjaknak, szorgalommal látogatják, nemcsak, de még a korosabb egyházi tagok is gyakran eljárnak az előadásokra."

11 Meddig működött a magyarvalkói legényegylet - nem ismerem. Feltételezhető, hogy mindaddig élt az ifjúsági szervezet is, amíg Mihálcz Elek volt a falu lelkésze (a múlt század vége - századunk első éveiig). Annál is inkább, mert az erdélyi magyar falvakban, sőt Kalotaszeg egyes településein nem voltak ismeretlenek a különböző legénytársulások és legényegyletek.

12 Ezek azonban sok tekintetben másként működtek, mint a magyarvalkói. Pozsony Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy a szászfölddel érintkező magyar falvakban nagyobb gyakorisággal fordultak elő a legényegyletek, különösen az olyanok, amelyek egész éven át, lelkészi felügyelet mellett és írott szabályzat alapján működtek. Ez a legényegylet-típus legfontosabb feladatának tekintette a vallásos értékrend követését és betartását, a keresztyén erkölcsi rend 335